Vájécé (1Mózes 28:10–32:3.)

„És elment Jákov Beér-Sévából és ment Cháránba.” (1Mózes 28:10.) Azt kérdezi RáSI, hogy miért az áll: „elment Jákov Beér-Sévából”, – mi a különbség, hogy honnan indult?

Amikor egy ember elmegy egy városból egy másikba, van, hogy célja elhagyni a tartózkodási helyét, van, hogy a célja elérni a másik helyet. Itt Jákovnál azonban, mind a két cél egyszerre teljesült. Anyja, Rivka ősanyánk megparancsolta, hogy hagyja el Chárán városát, mert Ézsau, a testvére meg akarja gyilkolni. Így a célja az volt, hogy elhagyja lakhelyét. Másik oldalról apja, Jicchák ősapánk azért küldte Cháránba, hogy onnan vegyen feleséget Lábán lányai közül, ne pedig a kánaánita lányokból. Így a célja az volt, hogy Cháránba menjen. Jákov, kinek szeme előtt a szülői tisztelet micvája állt, anyja és apja parancsát is akarta teljesíteni, ezért áll a Torában mind a kettő, hogy honnan indult és hová ment (בית הלוי).

RáSI azt a választ adja, hogy amikor a cádik elhagyja a várost az nyomot hagy. Amíg ott van, ő a város dísze, ő a város tisztelete. Mikor elmegy, elmegy vele a város ékessége, s csökken a város tisztelete.

Talán úgy kéne álljon a Tórában, hogy „lement” Jákov Beér-Sévából, hiszen tudjuk, hogy Izrael földje szellemiekben magasabban van minden más országnál. Ezért mondjuk azt, mikor valaki Erec Jiszráélbe utazik, hogy „alijázik”, vagyis „felmegy”, és amikor valaki elhagyja a Szentföldet, úgy mondjuk, hogy „jöridázik”, azaz „lemegy”. Éppen erre ad feleletet RáSI, hogy „amikor a cádik elhagyja a várost elmegy vele város ékessége, s a város tisztelete”, vagyis amikor Jákov elment Beér-Sévából, akkor Izrael földjének szentsége is vele ment. Ahova ment, Erec Jiszráél is vele ment. Ezért áll, hogy „elment Jákov”, nem pedig lement (קדושת לוי).

A fenti tanítás alapján pedig kérdezhetnénk, hogy miért nem áll Ávrahám ősapánknál is, hogy „és elment”, hogy nála is tudassa velünk a Tóra, hogy ha a cádik elhagyja a várost az nyomot hagy? Jákov ősapánk Jicchákkal és Rivkával lakott. Ők valóban megérezték, hogy a cádik elhagyta a lakóhelyüket, rajtuk ez valóban nyomot hagyott. Ábrahám azonban bálványimádók között élt, akik egyáltalán nem érezték hiányát azután, hogy elhagyta őket, és ez nem hagyott rajtuk semmiféle nyomot (חתם סופר).

Gut sábesz, Paskesz Zev