Toldot (1Mózes 25:19–28:9.)

„És fohászkodott Jicchák az Örökkévalóhoz, felesége miatt, mert magtalan volt ő.” (1Mózes 25:21.) – Miért írja a Tóra először az imát és csak utána hogy mi volt az imának az oka, hogy Rivka ősanyánk meddő volt? A poszuk először a lényeget írja csak utána a mellékest. A lényeg nem az ima oka volt, tehát nem a meddőség. Pont fordítva, a lényeg az ima volt, mivel a Teremtő vágyakozott a cádikok imájára, Jiccháknak és Rivkának imájára, ezért volt az ősanyák meddő, az ima volt a lényeg és ezért áll először a Tórában (רב אשר מסרקוסטא).

Miért vesztette el Ézsau az áldást? Habár Jicchák ősapánk meg akarta áldani, mégsem sikerült? Ismert, hogy „hiteles embernek sok az áldása” (Példabeszédek 28:20.) A megbízható, szavahihető embernek jár az áldás. „…és elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és elhozza.” (1Mózes 27:5.) Bölcseink ezt úgy magyarázzák, hogy az járt Ézsau fejében, ha nem fog sikerülni vadat ejteni, akkor majd hoz valamilyen lopott állatot. Ezért vesztette el az áldást, mert a bűn nem járhat áldással, csak a hiteles ember lehet áldott.

„És adjon neked az Örökkévaló az ég harmatából, a földnek kövérségéből, bőségét gabonával meg mustnak.” (1Mózes 27:28.) – Miért kezdődik a mondat „és”-sel? RáSI magyarázata szerint: fog adni neked és újra fog adni neked. Miért nem adja a Teremtő egyszerre az egészet? Ha így lenne, akkor midőn a zsidó nép bűnözik és elfordul a Teremtőtől és Tórájától, azt gondolhatnánk hiába térnek meg, elvesztették az áldást és nem kaphatják újra. Úgy, ahogy Ézsau is elvesztette az elsőszülöttségét, miután megszégyenítette azt. Ezért áll: „És fog adni neked és újra ad neked”, habár bűnözünk és akkor Ézsau uralkodik rajtunk, ha megtérünk akkor az Örökkévaló újra adja nekünk áldását (זרע שמשון).

„…és adja neked Ábrahám áldását, neked és magzatodnak te veled, hogy elfoglaljad tartózkodásod országát, melyet az Örökkévaló adott Ábrahámnak.” (1Mózes 28:4.) – Milyen csodálatos, hogy habár Jicchák Ézsaunak, az elsőszülött fiának akarta adni az áldásokat, és  megáldotta Jákovot, azt gondolva, hogy ő Ézsau, de nem adta neki az áldást, miszerint „neked (adom) és magzatodnak te veled, hogy elfoglaljad tartózkodásod országát, melyet az Örökkévaló adott Ábrahámnak”. Úgy néz ki, hogy ezt az áldást megtartotta Jákovnak, a „jámbor embernek, a sátorlakónak” (1Mózes 25:27.). Tehát, Jákovnak a saját érdemei szerint járt Ábrahám áldása, hogy ő és utódai örököljék a Szentföldet. Mert ő volt érdemes, s ezért neki járt az áldás (הרב זלמן סורוצקין).

Gut sábesz, Paskesz Zev