Chájé Szárá (1Mózes 23:1–25:18.)

„És jött Ábrahám eltemetni Sárát.” (1Mózes 23:2.) – Honnan jött, kérdezi a Midrás. A válasz: Moria hegyéről. Mikor Ábrahám jött gyászbeszédet tartani és megemlékezni Sára nagyságáról, kiemelte a Moria hegyén történt ákédát. „Ha ilyen fiad volt, aki hajlandó volt önként és örömmel feláldozni magát, akkor ebből megérthetjük az édesanya nagyságát.” A Midrás úgy tanítja, hogy Sára életéből a Mória hegyén történteken volt a hangsúly, az ott történt esemény volt a cheszped, a gyászbeszéd témája. 

„Jövevény és lakos vagyok nálatok […]” (1Mózes 23:4.) – Ábrahám ősapánk nagyon vigyázott szavaira, hogy ne mondjon ki valótlan dolgot. Ezért nem úgy mondta, hogy „idegen” az országban, hanem, hogy „jövevény”, mert az Örökkévaló már neki ígérte ezt a földet. De azt sem akarta egyértelműen mondani, hogy „lakos”, mert nem akarta Chész fiait ingerelni. Ezért azt mondta: „jövevény és lakos vagyok nálatok”. 

Kétféleképpen magyarázhatjuk szavait: én, veletek együtt jövevény és lakos vagyok: vagy én vagyok a jövevény és ti vagytok a lakosok, úgy ahogy ti értitek, vagy én vagyok a lakos és ti vagytok a jövevények, ahogy én tudom (אוהל יעקב).

„És elébe futott a szolga […]” (1Mózes 24:17.) – RáSI magyarázata szerint azért futott, mert látta, hogy a víz feljött magától Rivka elé, merítés nélkül. A RáMBáN magyarázata szerint, ezt onnan látjuk, hogy ugyanitt, a 16. mondatban úgy áll: „[…] és lement a forráshoz, megtöltötte korsóját és feljött.” A 19. mondatban viszont már azt olvashatjuk, hogy: „[…] tevéidnek is merítek […]”, és hasonlóképpen áll a 20. mondatban is: „[…] hogy merítsen; és merített mind az ő tevéinek.” Tehát, itt meríteni kellett, míg az első alkalommal a víz magától feljött. A kérdés az, valójában miért nem jött fel a víz akkor is magától, amikor a tevéknek adott inni. 

Erre, a קדושת לוי egy nagyon szép magyarázatot ad, mely szerint a micva lényege, hogy a szív szándéka legyen megtenni az Örökkévaló akaratát. Amikor Rivka az első alkalommal ment vizet meríteni, akkor saját magának kellett a víz, ezért az feljött magától, hogy ne kelljen fáradnia. Utána viszont, a második alkalommal micvát akart teljesíteni, felebaráti kegyet akart gyakorolni, s ekkor az égből úgy akarták, hogy saját kezével dolgozzon, s úgy tegye meg a micvát. Azért nem jött fel a víz magától, mert ha az ember fáradozása, erőfeszítése egy micvára irányul, az nagyon-nagyon kedves az Örökkévaló előtt.

Gut sábesz, Paskesz Zev