Mi ne hiányozzék a sábosz hagódajli beszédekből?

Welcz Jiszráél זצ״ל rabbi gondolatébresztő szavai az 5690-es év niszán havából, a Zsidó Ujságban közölt héber eredetiből fordított írásból (az ottani átírás szerint):

„A sábosz-hagódajl drósó tartása a Sülchón Órüch (Ajrách Chájim 429.) következő előírásán alapszik: »Tanulmányozni kell a peszách törvényeit már peszách előtt harminc nappal.« Ehhez az előíráshoz azt fűzi hozzá glossza gyanánt a Remó: »és szokás búzát venni s szétosztani a szegények között peszáchi célra«. Felmerül a kérdés: hogyan illik a glossza az előíráshoz? Milyen összefüggésben van a peszáchi drósó a »peszáchi búza« beszerzéséhez?

Nagyon szép megjegyzést olvastam erről R. Méir mi-Premislan nevében. Ő ugyanis azt szokta mondani: a Remó az ő megjegyzésével arra akar figyelmeztetni, hogy a rabbik ne csak arra tanítsák a népet, mint kell a peszách törvényeit megtartani, hanem arra is, hogy a szegények peszáchi szükségleteiről gondoskodjanak.

A zsidóság lényegéhez tartozik a szegény sorsúakkal való törődés, aminthogy szent Tanunk előírja: »ha testvéred elszegényedik s megrendül az ő keze nálad, akkor támogassad«. A midrás ezt a szentírási helyet egybeállítja a zsoltáros ama szavaival »ásre mászkil el dol… – üdvösség jut annak, aki ügyel a szegényre, bajnak napján megmenti az Örökkévaló.« A két szentírási vers egybefűzésével Bölcseink azt akarják tanítani: érdem az, ha a jómódban élő gyakorol jótékonyságot, de még nagyobb ha valaki maga is kedvezőtlen anyagi viszonyok között él s mégis eleget tesz a Tóra parancsának: »segíts a tönkre jutott testvérednek, még ha az ő keze megrendült a tiéddel együtt«. Így értelmezhető a Talmud kijelentése: »Tiszteld az Örökkévalót torkod útján is« – ami annyit jelent, hogy a jótékonyság törvényeit teljesítenünk kell még akkor is, ha torkunktól, illetve szájunktól vonjuk el a szegények jutandó adományt.

S ha minden ünnepre vonatkozólag teljesítendő a Tóra előírása »örülj az ünnepnek«, ami magában foglalja a szegények megörvendeztetését, annál inkább és fokozottabb mértékben peszáchkor, mikor arra gondolunk, melyen nagy kegyelmet és irgalmat gyakorolt a Mindenható velünk ősinknek az egyiptomi rabságból való kiszabadításával s hogy azt másképpen nem tudjuk meghálálni, csak ha jót teszünk a szegényekkel, mert »I-tennek ad kölcsön, aki könyörül a szegényeken«. ”

A tehetősek már száz évvel ezelőtt is eltölthettek egy kóser Peszáchot a akár tengerparton is egy kényelmes hotelben. De mi van a nélkülözőkkel?