Vájérá (1Mózes 18–22.)

„És az Örökkévaló mondta: Eltitkoljam-e én Ávrahám előtt, mitévő vagyok? […] Mert megismertem őt, azért, hogy megparancsolja fiainak és házának maga után, hogy őrizzék meg az Örökkévaló útját, cselekedve igazságot és jogot […]” (1Mózes 18:17;19.)

Mi a kapcsolat a „megparancsolja fiainak és házának maga után” és az „eltitkoljam-e én Ávrahám előtt” között? Az ok, amiért el lett volna titkolva Ávrahámtól, bár próféta volt, az, hogy annyira elfoglalta őt az emberek közelítése a Teremtőhöz, hogy egyszerűen nem volt ideje eléggé elmélyülni és eljutni a prófécia legmagasabb szintjére. Ezért mondja az Örökkévaló „eltitkoljam-e én Ávrahám előtt”? Igazságos lenne-e megtennem ezt a dolgot úgy, hogy Ávrahám elől eltitkolom, habár ez az egész dolog abból jön, hogy azért, hogy „megparancsolja fiainak és házának maga után” mert közelítette a teremtményeket a שכינה szárnyai alá (חתם סופר).

„És mondta: Vedd csak fiadat, az egyetlenedet […]” (1Mózes 22:2.) 

Miért tette hozzá a Teremtő a „fiad”-hoz azt is, hogy az „egyetlenedet”? Az Örökkévaló a próba nagyságát akarta növelni. Ávrahám ősapánk gondolhatta volna, hogy ha fel is áldozza fiát, a Teremtő adhat még neki más utódot, úgy, ahogy Jicchák is csodával, idős korában született. Ezért hangsúlyozza „egyetlenedet”, hogy nem lesz több fia, feláldozásával egész Ám Jiszráélt áldozza fel. Ávrahám mindezt megértette és kiállta a próbát (שפת אמת).

„Fölkelt Ávrahám kora reggel.” (1Mózes 22:3.) 

Úgy néz ki, hogy ez a poszuk Ávrahám dícséretet sugározza, hogy kiállta ezt a próbát is. Sok magyarázó kérdezi, honnan látjuk ebből Ávrahám nagyságát, hiszen a legtöbb ember megtette volna ezt a micvát is, pláne, hogy az Örökkévalótól magától hallotta. Ezért mondja a Tóra: „Fölkelt Ávrahám kora reggel” – ez azt jelenti, hogy ezek szerint Ávrahám aludt azon az éjszakán!? Ez egy óriási csoda, hiszen megértette, hogy holnap föl kell kelnie, és feláldoznia egyetlen fiát. És nem is csak ez, hanem, hogy ezzel igazából Izrael népének a folytatását vágja el. 

Megérthetjük, hogy ettől egész éjjel aggódnia kellett volna, gyötrődnie, de legalábbis nem aludnia. Ávrahám ősatyánk, minden hívők őse azonban aludt nyugodtan a fekhelyén, szívében teljes bizalommal az Örökkévaló felé. Reggel pedig elindult megtenni a Teremtő parancsolatát és nem volt semmi kétsége, semmi gyötrődése ettől. Tökéletes hitben ment, ezt pedig nem találjuk másnál csakis Ávrahámnál (חפץ חיים).

Gut sábesz, Paskesz Zev