בס”ד

Szent Tóránkból jól ismert történet, hogy Jicchok anyatejtől való elválasztásának napján az idős szülők nagy ünnepi lakomát rendeztek, amelyen a kor nagyjai is jelen voltak. Az ünnepség közben Szoro észrevette, hogy Jismael – Ávrohom idősebb fia, aki az egyiptomi szolgálótól (Hágártól) született– מצחק (m’cáchék).

RáSI több értelmezést is ad a szónak, amelyből most kettőt idézünk:

לשון ע”ז, vagyis a bálványimádásra vonatkozó kifejezés. Más kontextusban pedig גילוי עריות a szó jelentése, amely tiltott nemi kapcsolat(ok) űzésére utal.

Bármely értelmezést helyezzük előtérbe, érthetővé válik Szoro ősanya felháborodása, és az a követelése, hogy Ávrohom küldje el Hágárt és Jismaelt Jicchok mellől. Az ősapa tetszésével azonban ez nem találkozik:

”וירע הדבר מאוד בעיני אברהם על אודות בנו” (בראשית כ”א, י”א)

„Nagyon rossznak tűnt ez a dolog Ávrohom szemében a fia miatt.” (B’resisz 21. fej. 11. mondat)

RáSI úgy magyarázza ezt a B’resisz Raba alapján, hogy mivel meghallotta (megtudta), hogy rossz kultúra (a környező népek bálványimádó kultúrája/kultusza) útjára lépett, aggódott.

Úgy is lehet a mondat egyszerű jelentését (פשוטו) érteni, hogy rossznak találta, amit Szoro mondott neki Jismael elküldésével kapcsolatban. Ennek alapján tehát nem akarta elküldeni Jismaelt magától.

Ekkor az Örökkévaló maga „avatkozik be” és szól Ávrohomhoz:

”…כל אשר תאמר אליך שרה שמע בקולה…” (בראשית כ”א, י”ב)

„…minden, amit mond neked Szoro, hallgass a hangjára…” (B’resisz 21. fej. 12. mondat)

Bölcseink többször is hangsúlyozzák, hogy a prófétai szellemben Szoro nagyobb volt Ávrohomnál. Amikor tehát Jismael elküldését követelte Ávrohomtól, azt egy szent, prófétai szellemben tette.

Mindezzel kapcsolatban felvetődik két kérdésünk is:

• Szoronak miért volt szüksége prófétai szellemre ahhoz, hogy Jismael és Hágár elküldését kezdeményezze? Bármely jó anya igyekezne a fiát és az egész családot fenyegető veszélyt elhárítani.
• Ávrohomnak is tudomása volt Jismael viselkedéséről, és bizonyára tudta, jelenléte és hatása veszélyeztetheti Jicchok nevelését. Ez esetben miért rosszallotta nagyon Jismael eltávolítását a családi környezetből és főképp Jicchok környezetéből?

A két kérdésre egyszerre kaphatunk választ annak alapján, ahogy azt tanítómtól – Rav Jaacov Josef Singer zc’’l – hallottam:

Van egy halocho, miszerint ha egy embernek két fia van, az egyik (צדיק) cádik, a másik  (רשע) róse, mindketten meg kell, hogy kapják ugyanazt a szintű nevelést. Hogy miért, mert ”אולי הנכד יהיה צדיק” vagyis talán az unoka majd cádik lesz. A „gyengébb teljesítményű” és a helyes útról letérő szülő leszármazottjai is lehetnek ismét cádikok, a nagyszülőkhöz, vagy dédszülőkhöz hasonlóan.

Ennek kulcsa azonban a nevelés folyamatosságában van.  Ha a nevelés láncolata megszakad, akkor az nemcsak a kérdéses személyt érinti, hanem leszármazottjait is.

Rav Singer tehát a következőképpen világította meg a poszuk értelmét:

”וירע הדבר מאוד בעיני אברהם על אודות בנו” (בראשית כ”א, י”א)

„Nagyon rossznak tűnt ez a dolog Ávrohom szemében a fia miatt.” (B’resisz 21. fej. 11. mondat)

A fia miatt, vagyis ez a rész nem Jismaelra vonatkozik, hanem Jismael fiára. Talán majd Jismael fia(i) ismét cádik(ok) lesz(nek). Jismaelt már kiismerte, de a következő generációról nem akart lemondani. Szoro viszont – aki hangsúlyozottan nagyobb volt Ávrohomnál a prófétai szellemben – látta, tudta a maga még magasabb spirituális szintjén, hogy Jismael fiai és unokái sem lesznek cádikok úgy, ahogy azt Ávrohom reméli. 

Ávrohom ovinu aggodalmára „avatkozik be” az Örökkévaló és szól Ávrohomhoz:

”…כל אשר תאמר אליך שרה שמע בקולה…” (בראשית כ”א, י”ב)

„…minden, amit mond neked Szoro, hallgass a hangjára…” (B’resisz 21. fej. 12. mondat)

Ebben a magyarázatban tehát mindkét kérdésünkre egyszerre kapjuk meg a választ.

Gut Sábesz!

Dan Daniel