בס”ד

A Jóteremtő az ősapákat többször, többféle módon áldotta meg. Az utódokat, a leszármazottak sokaságát az ég csillagaihoz, a tengerpart fövényéhez vagy a föld porához hasonlítva.

Ávrohom ovinu, életének legnehezebb megpróbáltatása után (Ákédász Jicchok), a következő b’rochot kapta:

”כי ברך אברכך והרבה ארבה את זרעך ככוכבי השמים וכחול אשר על שפת הים וירש זרעך את שער איביו”
(בראשית כ”ב, י”ז)

„Nagyon megáldalak és sokasítva sokasítom meg a te magodat (leszármazottjaidat), úgy, mint az ég csillagait és mint a tengerpart homokját, és örökölni (birtokolni) fogják utódaid ellenségeik kapuját”
(B’resisz, 22. fej. 17. mondat)

Hetiszakaszunkban ugyanakkor Jákov ovinu a következő áldást kapja:

”והיה זרעך כעפר הארץ ופרצת ימה וקדמה וצפנה ונגבה…”
(בראשית כ”ח, י”ד)

„Olyan (sok) lesz az utódod, mint a föld pora,
(B’resisz, 28. fej. 14. mondat)

A három hasonlatot összevetve nézzük meg, hogy miben hasonlítanak egymásra, és miben különböznek:

1. Az ég csillagai – A tiszta éjszakai égbolton fényes pontokként tündökölnek a szemünk előtt. A sokezernyi fényes, még látható pont összeszámlálására képtelenek vagyunk. A csillagok „fent vannak” és fényesen tündökölnek, de tudjuk, hogy tőlünk és egymástól szinte felfoghatatlan távolság választja el őket.

2. A tengerpart homokja – A szép, homokos tengerpart egy hangulatos üdvözlőlap harmóniájába illeszkedve egységesnek tűnik. Közelebbről viszont, magát a homokot megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az egyes szemek – miniatűr kavicsok – szinte egymáshoz dörzsölődve koptatják egymást, miközben önállóságukat megőrzik. Hiába tűnik el az egyes homokszemek közötti tér, a homokszemek mégis „önállóak” maradnak. (Gondoljunk csak egy homokórára.)

3. A föld pora – Maga a felszín, amely számos alkotórészből áll, sokféle méretű és szerkezetű egységből, szerves és szervetlen anyagokból áll, mégis egységet alkot. Az alkotórészek nemcsak egymáshoz érnek, hanem ragaszkodnak egymáshoz, egymásba tapadnak. Bármely földmunka során tapasztalható a jelenség.

Rabbi Aaron Levin – a múlt század első felének egyik nagy rabbija Lengyelországban – felhívja a figyelmet ezekre a különbségekre. Értelmezésében a legszorosabb, legmagasabb rendű kötődés a föld poránál tapasztalható. A sokaság mindhárom hasonlat jellemzője. A kulcs az egymáshoz való viszonyban van. Ha nem távoli csillagokként tekintünk egymásra, ha közösségeinkben nemcsak egymás mellett vagyunk, miközben különállóságunkra mégis vigyázunk, mint a pergő homokszemek, hanem kötődünk, tapadunk egymáshoz, egymásba, mint a föld pora, ugyanakkor egységesek vagyunk és „kifelé” is egységes képet mutatunk, akkor:

„…ki fogsz terjeszkedni nyugatra, keletre, északra és délre…” Az egység és összefogás eredménye az erő.

”כי אין לך כוח גדול בישראל מאחדות ישראל”

Vagyis Jiszroél (a zsidó nép) legfőbb ereje az egységben van.

Gut Sábesz!

Dan Daniel 

Kép forrása: goodfreephotos.com