Vájislách (1Mózes 32:4.–36:43.)

„Megijedt Jákov nagyon, és aggódott […]” (1Mózes 32:8.) Jákov először megijedt nagyon, majd rögtön aggódott, de miért ijedt meg egy hús-vér embertől, és miért nem emlékezett az Örökkévaló ígéretére, hogy őrizni fogja őt? Hiszen a cádikoknak szégyen egy teremtménytől félni ezen a világon. 

A חובות הלבבות hoz egy történetet egy chászidról, aki egyedül volt egy erdőben a vadállatok között. Mikor megkérdezte tőle egy barátja, hogy nem félt-e tőlük, azt válaszolta szégyenkezett volna az Örökkévaló előtt, akitől egyedül érdemes félni, hogy félt valamelyik teremtményétől. Ezért imádkozott Jákov: „Kicsiny vagyok mind a szeretetre és mind a hűségre miket műveltél a szolgáddal […] Ments meg kérlek testvérem kezéből, Ézsau kezéből; mert félek tőle […]” (1Mózes 32:11–12.) Ez volt Jákov gondolata: „mert félek tőle”, – hogy még nem értem el az Örökkévaló félelmének igazi szintjét, ezért vagyok ráutalva a nagy kegyelmedre, hogy irgalmában ments meg testvérem kezétől. 

Nagyon fontos dolgot látunk, illetve tanulunk a két testvér találkozásánál. Míg Jákov azt mondja: „[…] mert megajándékozott engem az Örökkévaló és mert megvan mindenem” (1Mózes 33:11.), meg volt elégedve részével és nem hiányzott neki semmi. Úgy, ahogy az Atyák bölcs tanításaiban olvassuk: „[…] Ki gazdag? Ki örülni tud osztályrészének […]” (4. fej. 1. Misna) 

Ézsau ezzel szemben azt mondta: „[…] sok van nekem […]” (1Mózes 33:9.), sok de nem elég. Ahogy Bölcseink mondják: „Akinek száz van, az kétszázat akar.” Ezért is indult tovább onnan Jákov, és ment Szukkotba, mely helyet ő maga nevezett el Szukkotnak. Szukkot pedig nem mást, mint sátrat, vagyis ideiglenes lakhelyet jelent. Így tekintett hát Jákov ősapánk erre a világra, mint ideiglenes, egyszerű lakra, amely egy átjáró, és ezért is épített sátrat, mely nem több, mint egy ideiglenes lakhely. A lényeg viszont a túlvilág, az örök élet. 

„És szólt Jákov a házához és mindazokhoz, kik vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket, melyek közepedtetek vannak […]” (1Mózes 35:2.) Mit is jelent ez nekünk pontosan? Egyszerűen lefordítva: a rossz hajlamaitokat, természeteteket, – ezek az idegen istenek amik az ember szívében vannak. Úgy, ahogy Bölcseink magyarázzák: „Ne legyen benned idegen isten.” (Zsoltárok 81:10.) – ez a „יצר הרע” – vagyis a rossz ösztön (שבת ק”ב), (עקידת יצחק). 

Gut sábesz, Paskesz Zev