Idén augusztus 11-én, szerdán van elul hónap 3-ika, Reb Teitelbaum Náftáli (1860–1938) nyírbátori rabbi jorcájtja.

Évfordulója kapcsán a Zsidó Ujságban megjelent főoldai nekrológjából idézünk:

„Még hatása alatt állunk annak a megdöbbentő, mélységes fájdalomnak, amelyet Bródy Emánuel nagykállói főrabbi, Ov 8-án bekövetkezett elhunyta kiváltott és már újabb csapást kell jelentenünk: Teitelbaum Náftáli, a nyírbátori orth. hitközség hőn szeretett főrabbija, az Orth. Központi Bizottság nagyérdemű tagja, a gódajl hadajr, nincs többé az élők sorában!

Oly családból származott, amely a chószid vallási irányzatnak ragyogó vezérlő alakokat és szent mestereket adott. Ükunokája volt a legendáshírű Jiszmach Majse újhelyi gaonnak, fia R. Jiszroél Jákajv Teitelbaum ökörmezői és veje R. Majse Joszef Teitelbaum újhelyi főrabbinak, a K’düsasz Jomtov szigeti gaon fivérének. A megdicsőült 1867-ben született. Már egészen fiatalin kitűnt éleselméjűségével és 1891-ben főrabbijává választotta az akkor még kicsiny, nyírbátori hitközség, melyet Ő naggyá, nevessé tett és az ország egyik mintahitközségévé, »ir vóém b’jiszroél«-lá fejlesztette.

»Halaj széd’ü, ki szár v’gódajl nófal hajajm haze b’jiszroél – hát nem tudjátok-e, hogy fejedelem és nagyság hullott le a mai napon Izraelben«. Az Írás (Smüél II, 3. 38.) e szava tódul joggal ajkára mindenkinek a nyírbátori főrabbi váratlan halála hírére. […]

A chószid-irányzat nála a fokozott jószívűséget, a vallásosságot, az egyéni puritánságot, az erkölcsi kristálytisztaságot jelentette. A chószid-tanítás látszólagos ellentéte, a fellángolás és alázatosság (hiszlahávüsz és siflüsz) nála szerves egészbe olvadt. Csupa lelkesedés volt, amikor a klal-nak, az orth. hitközségnek vallási dolgairól volt szó és csupa alázatosság és szerénység, mikor anyagi kérdések, földi javak kerültek szőnyegre.

Szellemében cselekszünk, amikor nagy névrokona R. Naftóli Ropschitzernek a heti szidrával összefüggő egy mondását idézzük:

– Van ember, aki tökéletes földi dolgokban, amikor saját érdekeiről van szó; van ember, aki az emberekkel való szereplésben kifogásolható, de a szertarások teljesítésében tökéletes; azonban mind a kettő külön-külön csak töredék. Éppen ezért mondja a szidra: »Tómim tihje« – légy tökéletes, mint ember, de »im HaSém Elajkecho« – az Örökkévaló Isteneddel együtt.

Az ő életének tartalma is ilyen volt.”

(„A nyirbátori főrabbi”, Zsidó Ujság, 1938. 14. évf. 35. szám, 1–2. old.)

Az ohel három macévája, Reb Náftáli, felesége Rebecen Bráchá és egyik leányuk Leá Ziszl.

A képek Mózes Krisztián felvételei.