Vájigás
(1Mózes 44:18.–47:27.)

„Akkor odalépett hozzá Jehuda […]” (1Mózes 44: 18.) – Mit akart most Jehuda mondani? Hiszen pont ő volt az, aki megfogalmazta az ítéletet: „[…] Íme, mi rabszolgái vagyunk urunknak, mi is, az is, kinek a kezében megtalálták a serleget.” (1Mózes 44:26.) – És most, hogy József még könnyít is ezen az ítéleten és azt mondja: „Az az ember, kinek kezében a serleget megtalálták, az lesz a szolgám, ti pedig menjetek föl békében atyátokhoz.” (1Mózes 44:17.) – pont most áll oda Jehuda érvelni József ellen? Igazából, Jehuda azt gondolta, hogy elérkezett az idő, hogy bűnhődjenek József eladásáért. Azért, mert rabszolgának adták el Józsefet most mindnyájan rabszolgák lesznek. Ezért azt mondja: „[…] Mit mondjunk uramnak, mit szóljunk és mint igazoljuk magunkat? Az Örökkévaló megtalálta szolgái bűnét […]” (1Mózes 44:16.) – Mi volt a szolgái bűne? József eladása. De most, hogy látja, hogy mindnyájukat elengedi és csak Benjámint tartja ott, hogy rabszolga legyen, ez volt a bizonyíték, hogy ez nem büntetés József eladásáért, hiszen Benjámin egyáltalán nem volt benne az eladásban. Ami most történik, az nem más mint egy hamis vád, ezért előlép Jehuda és keményen beszél az alkirállyal – Józseffel (רבי משה אלשיך).

Az אוהל יעקב tanítja: „[…] lészen, midőn látja, hogy nincs meg a fiú, akkor meghal […]” (1Mózes 44:31.) – Lehetséges hogyha elmeséljük apánknak, Jákobnak az igazat, hogy Benjámin lopásba keveredett, akkor erőt vesz magán és elfogadja az ítéletet, hiszen Benjámin „megérdemli” a büntetést, mert apánk nagy cádik, igaz ember. De nem lesz meg a lehetőség, elmondani neki ezt a dolgot mert ahogy meglátja, hogy Benjámin nélkül jövünk vissza – „midőn látja, hogy nincs meg a fiú”, rögtön belehal a nagy fájdalomba, mielőtt még el tudnánk mondani neki, hogy „mi okozta a tragédiát”.

„[…] mert hogyan mehetnék föl atyámhoz és a fiú nincs velem?” (1Mózes 44:34.) – Ezt a dolgot kell mindenkinek mondania magának: Hogy mehetek föl majd az égi Atyám, az Örökkévaló elé, és az ifjú, fiatalkori éveim nincsenek velem? Ezért nagyon kell vigyázni az embernek a fiatal éveire, és nem elszórakozni, elfecsérelni azokat, hanem minél több időt szentelni a Tóra tanulásra és a micvák betartására. Szintén ezt kell mondani minden apának is magának: Hogy mehetek föl égi Atyám, az Örökkévaló elé, ha a fiúk – a gyermekeim – nincsenek velem, mert nem neveltem őket a Tóra  és a zsidóság útján?

Gut sábesz!

Paskesz Zev