Elmúlt Chanuka, így aztán, amíg az év legsötétebb napjaiban egyre fényesebb lett otthonunk, most újból sötétség borul szobáinkra. A nappalok ugyan már elkezdtek hosszabbodni, így a fizikai sötétség is egyre jobban oszolni látszik, ám nekünk mégsem szabad hagyni, hogy a külsőségek határozzák meg mindennapjainkat. Chanuka egyre növekvő lángocskáinak száma újból irányt mutatott életünk fényforrásának gyarapítására. 

Chanukát már mögöttünk hagytuk, ám az ünnepéből három nagy igazságot tanulhatunk. Az első nagy történeti tanítása az, hogy az Isten-i segítség, ha sokszor várat is magára, a kellő pillanatban mindig jelentkezik. Bár az antióchuszi önkény, a belső megalkuvás és az árulások a tönk szélére sodorják a zsidó népet, a Tórához hűk kis csoportjának Isten segítségével sikerül megmenteni a zsidó jövőt.

A második tanítás és igazság nem más, mint az עקדה történetének megismétlése. Azt olvassuk a Tóra egyik legmegrázóbb fejezetében, hogy „és mentek ketten együtt”. Apa és fiú, Ávrahám és Jicchák egy életfelfogással, egy világnézettel, azonos gondolatokkal és érzelmekkel járták az élet sokszor kanyargós útjait. Ávrahám áldozati akarásával párhuzamosan haladt Jicchák feláldozás iránti készsége.

Ahol a történelem folyamán az עקדה szelleme élő és eleven maradt, ahol a vallási kérdésekben apa és fia között összhang csendült, ott a legbomlasztóbb légkör dacára is, ebből, a kis és egészséges rétegből mindig újból szárba szökkenhetett a Tóra.

A harmadik igazság pedig, ahogy Zechárjá próféta is ismételte: „לא בחיל ולא בכח כי אם ברוחי – nem az erő, nem a tömeg, hanem az Isten-i eszme, az Isteni szellem hatalma győzedelmeskedik”. Ezt a mondatot akár az Orthodoxia zászlajára is lehetne írni.

Újult erővel és büszkén folytassuk utunkat a Tóra útján, most ugyan gyertyák nélkül, de mi magunk hirdessük az Örökkévaló kimeríthetetlen bölcsességének fényességét!

Dr. Deutsch Adolf egy tanítását felhasználva.