Smot (2Mózes 1:1.–6:1.)

„Ezek Izrael fiak nevei akik jönnek Egyiptomba.” (2Mózes 1:1.) – A החדושי הרי”ם tanításában hangsúlyozza, hogy nem múlt időben áll „akik jöttek”, hanem jelen időben „akik jönnek” – jönnek, mindig állandóan, minden száműzetésnél, amikor Izráel fiai córeszban vannak jönnek ezek a törzsek, és az ő érdemeik, és segítenek megállni a megpróbáltatásokat. Rabbi Jisszachor-Dov miBelz pedig ezt úgy magyarázza, hogy azért áll jelen időben, mert mindig, végig, az egész hosszú egyiptomi rabszolgaság alatt minden nap úgy tűnt, mintha aznap jöttek volna Izrael földjéről. Minden nap olyan volt, mintha aznap kezdődött volna a rabszolgaság, és még tegnapig Izrael földjén lettek volna. Nem változtak semmit, nem tértek le őseik útjáról és nem hatott rájuk semmit az egyiptomi környezet.

„És támadt egy új király Egyiptom fölött aki nem ismerte Józsefet.” (2Mózes 1:8.) – Ha ismerte volna Józsefet, József életének történéseit, akkor biztos, hogy ez az új király, ez az új fáraó levonta volna belőle a tanulságot. Láthatta volna, hogy pont azok a dolgok, azok a történések, amelyeknek rosszat kellett volna hozni Józsefre, – akár a testvérek, akár Potifár által, ezek voltak élete sikerének kovácsai. Ezért biztos vigyázott, őrizkedett volna rosszat tenni a zsidó néppel, hiszen pont ezek fogják okozni megváltásukat és naggyá tenni őket (אמרי אש).

„És jót tett az Örökkévaló a bábákkal; a nép sokasodott, és nagyon elhatalmasodtak.” (2Mózes 1:20.) – Azt kérdezi a חתם סופר: miért nem áll, hogy mi volt a jó, a jutalom, amit adott az Örökkévaló a bábáknak. Úgy áll az Atyák bölcs tanításainál, a micve jutalma maga a micve. Egy igazán Isten-félő embernél, maga a lehetőség, hogy micvét tud tenni, jó cselekedetet tud végrehajtani, ez a legnagyobb dolog a világon. Nem is kell ezen felül más fizetség. Ezt mondja itt a Tóra: „És jót tett az Örökkévaló a bábákkal” – mi volt a jó? „Sokasodott a nép és nagyon elhatalmasodott”. Ez, hogy látták, hogy általuk jó dolog lett a világon ez volt a legnagyobb jutalom a szemükben.

„És szült egy fiút és így nevezte el: Gérsom, mert mondta: jövevény voltam idegen országban.” (2Mózes 2:22.) – Jövevény („gér”) voltam mindig, mert egy cádik ezen a világon nem más csak jövevény. Most hozzájött ehhez, hogy idegen országba kerültem (אור החיים).

Gut sábesz, Paskesz Zev