Az éves bérletünk, hamarosan lejár. Közeledik az idő, amikor újat kell váltanunk. Ha erről megfeledkezünk, s esetleg úgy szállunk fel egy járműre, akkor bizony tartanunk kell attól, hogy az ellenőr vagy a kalauz megbüntet bennünket…

Ugyanez a helyzet ראש השנה-kor, vagyis Újévkor is. Ekkor váltunk jegyet, kérünk engedélyt az élet vonatjára, hogy folytathassuk a földi utazásunk, melynek engedélye mindig egy évre szól. Ha van pénzünk új bérlet vásárlására, vagyis, ha vannak jótetteink, melyeket fejébe kérhetünk 12 – pár évente 13 boldog hónapot –, úgy zavartalanul utazhatunk, járhatunk és kelhetünk, de ha nincs mivel megváltani az éves jegyet, úgy ki vagyunk téve annak, hogy a Világ Ellenőre leszállít bennünket a vonatról…

Régente szokás volt az állomásoknál, hogy háromszori harangszó jelezze a vonat indulását. Az öregek, a betegek és azok, kik nagy csomagokkal voltak megterhelve, már az első jelzésnél felszálltak a vonatra. Ők jó helyet kaptak, kényelmesen utazhattak. Egyesek viszont bevárták a második harangszót, sőt, voltak olyanok is, akik csak a harmadik harangszónál ugrottak fel a már mozgó vonatra. Utóbbiak helyet már csak nagynehezen kaphattak, de előfordult az is, hogy sokan lemaradtak, mert az utolsó percre vártak.

Ugyanígy van ez a mostani, különleges időszakkal és az elkövetkező szent napokkal is. Az első jelzés a bűnbánatra, a תשובה-ra való felszólítás megtörtént már elul hó első napján, mikor megfújták a sófárt. Vannak, akik már ekkor elkezdtek készülődni a nagy napra, terhüket, bűneik terhét igyekeznek letenni és így majd kényelmesen utazhatnak; teher, bűnteher mentesen állhatnak az Isten elé és joggal várhatják el, a כתיבה וחתימה טובה-t. Azok pedig, akik csak a második harangszónál, az Újévkor, vagy az utolsó harangszónál, az Engesztelőnapkor ugranak fel a helyes út felé robogó vonatra, és csupán akkor gondolnak a תשובה-ra, nem biztos, hogy kapnak-e még jó helyet, nem-e maradnak le a vonatról…

Tehát ajánlatos az első harangszónál felszállni, már elul havában letenni a csomagokat, a bűnterheket és tiszta ruhában, a jótettek köntösébe öltözködni!

Ráv Schwartz Joszef háKohén  (1875–1944) nagyváradi rabbi a זכרון למשה stb. szerzőjének 1928-ban, a Zsidó Ujságban megjelent „Rojshasonó előtti példázatok” írása alapján.

A kép illusztráció, a fogaskerekű Hűvösvölgyi állomása 1912-ből. Forrás: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége