Az első este az, aki a mécset gyújtja, a gyújtás előtt ezt a három áldást mondja: להדליק (aki megparancsolta a meggyújtását), שעשה ניסים (aki életben tartott bennünket), שהחינו (aki csodát művelt). A többi estén már nem mondja a שהחינו áldást: Miután az áldásokat elmondta, meggyújt egy mécset és míg a többit gyújtja, mondja a הנרות הללו stb. 

Akinek – Isten mentsen! – halottja van, ha van ott más, gyújtsa fel az a mécseket és a mondjon annak áldására ámen-t, ha nincs más jelen, gyújtsa meg azokat ő áldásmondás nélkül.

A Bölcseink elvi határozata, hogy a mécs felgyújtása a micva kötelesség teljesítése, azaz a felgyújtás a micva-parancs. Kell tehát, hogy a mécsek a felgyújtásuk idején már a kellő helyükön legyenek és kellő mennyiségű olajat tartalmazzanak. 

Ugyanígy, ha a meggyújtás idején még nem volt kellő mennyiségű olaj a mécsesben és csak azután öntött hozzá, nem használ vele. Ugyancsak nem teljesítette a micvát, ha olyan helyre állította a mécsest, ahol szél fúj és könnyen elolthatja, (ha eloltotta), köteles újból meggyújtani, de ne mondjon rá újból áldást. Szigorúan szokták venni azt, hogy ne egyik mécsről gyújtsák fel a másikat, hanem a szolga gyertyával.

Micvaköteles égésük idejéig, azaz félóráig tilos élvezni, bármire használni fényüket, azért szokták a szolgagyertyát, amellyel a mécseket meggyújtották, melléjük tenni, hogy azután, ha használni kellene a világosságukat, a szolga fényénél végezzék, ezért is kell ezt a többi mécsnél valamivel magasabbra tenni, hogy arról is felismerhető legyen, hogy nem tartozik a köteles számú mécsek közé.

A csoda nyilvános elismerése okából a zsinagógában is gyújtanak mécseket és áldást is mondanak reájuk. A déli fal mellé helyezik és a délutáni és az esti ima közben gyújtják meg. A zsinagógában gyújtott méccsel az ember még nem tett eleget a kötelességének, mindenkinek újra kell gyújtania lakásában.

Nők is kötelesek a Chanuka-mécset gyújtani, mert nekik is volt részük a csodában és gyújthat a nő az egész családja részére. A micvára való nevelés idejét elérő kiskorú fiú is köteles gyújtani.

ערב שבת először a Chanuka-mécset gyújtják meg és csak azután a szombati gyertyát. Ez azonban csak a délutáni ima félideje után történhetik meg, amikor is előbb a délutáni imát kell elmondani. És annyi olajat kell a mécsbe tenni, hogy a csillagok feljötte után is még egy félóráig égjen, mert ha nem így volt, hiába mondott áldás volna.

A szombat kimenetele után előbb mondják a הבדלה-t és azután gyújtják meg a Chanuka-mécset, a zsinagógában azonban már a ויתן לך imarész előtt gyújtják meg.

Chanukának mind a nyolc napján az על הניסים imaszakaszt mondják a főimádságban. Ki elfeledte és nem mondotta, – ha észrevette, mielőtt a הטוב שמך áldásában Isten nevét kimondotta, kezdje el az על הניסים szakaszt (azután újból az áldásmondatot), de ha csak akkor vette észre, mikor az áldásban Isten nevét már kimondotta, fejezze be az áldást és ne térjen rá vissza.

Chanuka minden nyolc napján egész הלל-t mondanak és nem mondják sem a תחנון-t, sem az אל ארך אפים, sem a למנצח, sem a צדקתך צדק imaszakaszokat.

Minden nap három férfiút hívnak fel a נשא szakaszában a fejedelmek áldozatainak felolvasására. Az első napon a kohénnak a ויהי ביום כלות verstől kezdik és לחנכת המזבח-ig olvassák. A lévinek a ויהי המקריב verstől a מלאה קטורת-ig, és a Jiszráélnak פר אחד-tól בן עמינדב-ig olvassák. A második napon a kohénnak és a lévinek a ביום השני stb., a Jiszráélnak ביום השלישי stb. és így minden napon a kohénnak és lévinek azt a napi szakaszt, ahányadik napja az a Chanukának, a Jiszráélnek pedig a következő napét. A nyolcadik napon a kohénnek és lévinek ביום השמיני stb. a Jiszráélnek pedig ביום התשיעי-vel kezdik és felolvassák a felavatás egész rendjét a בהעלותך fejezetből is egészen a כן עשה את המנורה szavakig.

Ha ראש חודש טבת szombatra esik, három Tórát vesznek ki, az elsőben hat férfiúnak olvassák a heti szakaszt, a másodikból a hetediknek az újhold szakaszát, melyet a וביום השבת versnél kezdenek, mire fél-kádist mondanak, a harmadik könyvből a máftirnak a Chanuka megfelelő napi szakaszát, a háftárá pedig רני ושמחי s habár az állandóé (gyakoribbé) az előny, de csak ha két különböző szakaszt olvasnak, míg a háftáránál, amelynél csak egy prófétai leckét olvasnak, elhagyják a újhold háftáráját és a Chanuka prófétai olvasmányát mondják, hogy a csodát a nyilvánosság előtt hirdessék.