Hétfő este beköszöntött Zájin ádár, s így a hagyományoknak megfelelően halvacsorát tartottunk a Kazinczy utcai Hanna étterem emeleti különtermében. A többfogásos, ízletes vacsorát R. Berkovits Slajme זצ״ל‎ emlékére fia, R. Mose finanszírozta – kinek ezúton is köszönetünket fejezzük ki.

A szüdén beszélt R. Paskesz Zev főtitkár, aki dróséjában felhívta a figyelmet, hogy Zájin ádár a magyarországi orthodoxia számára nem csupán Mózes mesterünk jorcájtja, de a kállói cádiknak, Reb Taub Eiziké is. R. Paskesz elmesélte, hogy amikor a harmadik belzi rebe Újfehértón élt, ahol a cánzi rebe fia, Reb Sólem Lézer is lakott, akkor Zájin ádárkor együtt utaztak Nagykállóba. A második világháború előttig Magyarországon olyan volt ez a nap Kállóban, mint ma Lág báOmer a világ zsidóságának. A kállói cádik sírjánál nagy lökdösődés, tolakodás volt, mire a belzi rebe teljes értetlenségét fejezte ki: „Nézzétek meg, a kállói rebe ott áll, s áld mindenkit két kézzel!”

R. Paskesz Mózes évfordulóját a hetiszakasszal is összekötötte, a Tórát idézte: „Te pedig parancsolt meg Izrael fiainak […]” – Mózes születésétől kezdve ez az egyetlen párse, amelyben nem áll az ő neve. Azt mondják Bölcseink, ez azért van így, mert a 32. fejezet 32. mondatában úgy áll: „És most, ha megbocsátod vétküket – ha pedig nem, törölj ki kérlek, engem könyvedből, melyet írtál.” Emiatt, mert Mózes ezt mondta, nem áll itt a neve. 

Ebből látjuk, habár Mózes hajlandó volt magát feláldozni Izrael népért, mégis mivel kimondta ezeket a szavakat, azoknak hatása és következménye volt, ezért az Örökkévaló ebből a heti szakaszból kihagyja a nevét. Pláne, ha egy ember minden ok nélkül, pusztán haragból kiejt átkot a száján… A שפתי כהן ezt úgy magyarázza, hogy itt azt tanítja nekünk a Tóra: „Te pedig parancsold meg Izrael fiainak […]” – mondd el nekik mi történt, azért mert kiejtetted ezeket a szavakat, hogy „törölj ki kérlek engem könyvedből”  – nehogy átok csússzon ki szájukon. Ezért is kell nagyon vigyáznunk minden egyes kiejtett szavunkra, mert azoknak következménye van.

A Tóra-tanítás után R. Paskesz megemlékezett Reb Slajméról is, akit mint egy igazi „Kazinczy ember” írt le, akinek mindenkihez volt egy-egy jó szava, aki sohasem fukarkodott a sábeszi vacsorameghívásokkal, aki úgy jutott el a zsidó lelkekhez, hogy mindig csak adni és adni… Emléke legyen áldott!