Értesítjük kedves Hittestvéreinket, hogy a סליחות imákat az első nap (vasárnap) reggel 5:00-kor kezdjük mondani a Kazinczy utcai zsinagógában, a többi napon pedig 6:15-től. Alább olvashatják a סליחות imák válogatott szabályait:

Az Újévet megelőző hét első napjától kezdve (idén szeptember 18-tól) és azontúl minden nap korán kelünk a סליחות (könyörgő imák) szertartásához. 

Amikor korán kelünk, először – mint mindig – megmossuk a kezeinket, elmondjuk az áldást a kézmosásra, és az áldásokat a Tórára. A סליחות elmondása után másodszor is megmossuk a kezeiket, de ekkor már áldás nélkül.

A zsinagógában, a סליחות könyörgések előimádkozója öltse magára a táleszt, még mielőtt az אשרי versekkel bevezetett 145. zsoltárt megkezdi. És mivel kétség forog fenn arra nézve, hogy mondjon-e áldást a táleszára, ha még éjjel van, mikor felölti, vagy ne mondjon, ezért ne a maga táleszát vegye, sem a községét, hanem kérje másnak a táleszát kölcsön. 

Ha egyáltalán nem található tálesz, elmondhatja a סליחות és a שלש עשרה מידות (Isten 13 tulajdonsága) könyörgéseket tálesz nélkül is. Némely helyütt az a szokás, hogy a סליחות előimádkozója a reggeli ima, a délutáni ima, sőt, az előző esti imának is az előimádkozója, őt illeti az elsőbbség a gyászolóval, a körülmetélővel és azzal szemben, kinek jorcájtja van. 

Helyesebb a סליחות mondásánál állani, de akinek nehezére esik az állás, az legalább akkor álljon, mikor az אל מלך יושב és a שלש עשרה מידות imáját mondják.

Ügyelni kell nagyon arra, hogy a סליחות-nak és a félelmes szent napoknak előimádkozójául olyan embert válasszanak, aki erre méltó és nagy a Tóra-tudásban és jótevésben. Amennyiben csak lehet ilyet találni, kell, hogy már harmincéves legyen, mert akkor már lecsillapodott ifjúsága heves vére és alázatos a szíve és kell, hogy nős is legyen és legyenek gyermekei, mert az a szívét önti ki és szíve mélységéből ejti ki a könyörgéseket. 

Hasonlóan gondosan ki kell választani תוקע-t, aki Újév napján a sófár kürtöt fújja, szintúgy azt, aki a sófárt fúvónak a hangokat diktálja, hogy Tóra-tudók és Isten-félők legyenek, amennyire csak lehet közöttük ilyet találni. 

Általában minden zsidó alkalmas minderre, akit a község többsége ilyennek elfogad. Ha viszont úgy látszik, hogy valaki megbízatása viszályt keltene, tartózkodni kell tőle akkor is, ha a másik erre nem is érdemes.

Ki az apját vagy az anyját gyászolja, gyásza éve egész tizenkét havában ne legyen Újévkor és az Engesztelőnapon a közösség előimádkozója, kivéve ha erre nincs ott olyan érdemes mint ő. Más rokonát gyászolónak gyásza első 30 napjában, kinek régebbről szokásjoga az előimádkozás vagy a sófár-fúvás, meg lehet ezt engedni, mert az Újév és az Engesztelőnap megszünteti a harminc nap gyászát. De ha nem szerzett rá szokásjogot és akadna más, ki éppen oly érdemes mint ő, szigorúbban kell venni. De a סליחות akár minden napján, még az új év előtti napon is bármely gyászoló is lehet előimádkozó, csak a שבעה-ban, gyásza első hetében nem.

Azok, akik egyedül mondják a סליחות könyörgéseket, a שלש עשרה מידות szakaszát nem szabad mint imát és kérelmet elmondaniuk, hanem csak, mint Tóra-olvasmányt a megfelelő hanglejtéssel és dallammal. Még olyan helyen is, hol más ima említi Isten 13 tulajdonságát, például az וזכור לנו היום ברית שלש עשרה és hasonlókban, ki kell azok említését hagyniuk. Szintúgy ne mondják az arámi nyelvű könyörgéseket, például a מחי ומסי stb. a מרן די בשמיא stb. szakaszokat is csak tíz felnőtt מנין együttesében.

A gyászolónak nem szabad távoznia házából azért, hogy a סליחות könyörgésekhez a zsinagógába menjen, kivéve az Újév előtti napon, mert akkor több סליחות könyörgést mondanak.

A kép illusztráció, egy 5598-ban (1838-ben), Lembergben nyomtatott lengyel minhágú סליחות könyv.