צַ֭דִּיק כַּתָּמָ֣ר יִפְרָ֑ח כְּאֶ֖רֶז בַּלְּבָנ֣וֹן יִשְׂגֶּֽה׃
שְׁ֭תוּלִים בְּבֵ֣ית יְהֹוָ֑ה בְּחַצְר֖וֹת אֱלֹהֵ֣ינוּ יַפְרִֽיחוּ׃
ע֭וֹד יְנוּב֣וּן בְּשֵׂיבָ֑ה דְּשֵׁנִ֖ים וְֽרַעֲנַנִּ֣ים יִהְיֽוּ׃
לְ֭הַגִּיד כִּֽי־יָשָׁ֣ר יְהֹוָ֑ה צ֝וּרִ֗י וְֽלֹא־[עַוְלָ֥תָה] (עלתה) בּֽוֹ׃

Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.
(Zsoltárok 92:13–16.)

A polgári naptár szerint idén augusztus 23-ára esik a híres szatmári rebe, Teitelbaum Joél (1887–1979), Reb Jojlis évfordulója, áv 26.

Híres dinasztiából származik, ükapja a ישמח משה volt Újhelyről, de felmenői mind híres rabbik, apja Teitelbaum Chánánjá Jomtov Lipa szigeti rebe, a קדושת יום טוב szerzője volt.

1911-ben Ilosván lett rabbi, majd 1925-től Nagykárolyba ment, ahol újból felvirágoztatta a jesivát, 1934-től működött Szatmárnémetiben, ahonnét elsősorban említeni szokás.

A korszak egyik legmeghatározóbb rebéje, Tóra- és háláchá-tekintélye, aki vallási szigora ellenére óriási népszerűségnek örvendett és rendszeresen látogatta magyarországi híveit is.

A vészkorszak után nem sokkal New Yorkba költözött, ahol folytatta munkáját, s hogy a nagyvárosi élet erkölcsromboló veszélyeit csökkentse, קרית יואל néven külön települést hozott létre.

Emlékéből fakadjon áldás!