A címben foglalt két állítás egymástól nem elválasztható: Aschner Lipót tevékenységének nagyon sokat köszönhet a világ, és ennek gyümölcseiből választott otthona, Újpest különösen is sokat élvezhetett.

A „a magyar világítástechnika Mechwartja” 1872-ben a felvidéki Assakürtön született egy szerény körülmények között élő zsidó családba, és egy hét híján 80 évesen halt meg Budapest IV. kerületében 1952-ben. E két dátum között azonban élete jelentős része tulajdonképpen a Budapest környéki kisvárosban, Újpesten zajlott, mely 1840 és 1950 között önálló település volt. Ebben a kisvárosban a gróf Károlyi Sándornak köszönhetően fennálló jogegyenlőség alapján minden felekezet, így a hazai zsidóság is zavartalanul letelepedhetett, a jelentős lakosságszámú város pedig dinamikusan fejlődő ipari központtá lett a XIX. század végén.

Újpesten mintegy 38 vállalat működött a századfordulón, mint például a Váci úti Wolfner bőrgyár, a parkettagyár és a cérnagyár, valamint a Chinoin és a Bányagépgyártó Vállalat. Ezek mellett is kiemelkedett az Egyesült Villamossági Rt., melynek elődjéhez került fiatalon a négy nyelven beszélő Aschner Lipót 1892-ben.

A kereskedősegédként induló pálya azonban néhány év alatt fényesen felívelt, 1904-ben már aligazgatója lett az időközben Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Rt. nevet felvett és a mai, Váci úti helyére költözött világítástechnikai vállalatnak. Nemcsak az azóta világhírűvé vált Tungsram nevet találta ki a volfrám szó angol és német megfelelőjének összevonásával, de szervezőként olyan kutató-fejlesztő laboratóriumot is létrehozott, ahol Pfeifer Ignác műegyetemi tanár vezetésével fiatal kutatók csapata dolgozott az előző században feltalált villanyégők izzószálainak és gáztöltetének tökéletesítésén. Itt kezdte munkásságát Bay Zoltán, utóbb a radarcsillagászat megalapozója, illetve Simonyi Károly, az első magyar magfizikai részecskegyorsító későbbi megalkotója.

A MAOIH Levéltár „Mutató az Iktató könyvhöz 1935 – 1938”-as kötetében szerepel egy bejegyzés 1937-ből, amely szerint a hitközség kérést intézett Aschner Lipóthoz, „villanykörte ügyben (a) templom részére”. Ki volt Aschner Lipót, és miért éppen villanykörtét kértek tőle?

A Tungsram a világ izzólámpagyártását irányító nemzetközi kartell vezető ereje lett, és maradt is a II. világháborúig. Az 1920-as és 30-as években már rádiócsöveket és televízióképcsöveket is gyártottak, a későbbiekben fénymásolóberendezések és lokátorok alkatrészeit is. Aschner 1918-ban kereskedelmi igazgatói, 1921-ben vezérigazgatói minőségben szolgálta szeretett gyárát és az izzólámpa ügyét, közben bőkezű mecénásként sosem feledkezett meg Újpest városáról, ahol ezt a pályát befutotta. Ide illő a sporthasonlat, mivel fiatalon maga is részese volt a századforduló táján széleskörűvé vált élénk sportéletnek, mely a modern polgárosodás és különösen is a zsidó emancipáció egyik fontos terepe is volt.

Aschner Lipót 1895-től a 10 évvel korábban alapított Újpesti Torna Egylet titkára lett, vállalatvezetőként pedig 1925 és 1942 között az egyesület elnöki tisztét is betöltötte. Fiatal kora óta élénk érdeklődéssel fordult minden sportág, így az 1899-ben megalakított futballszakosztálya felé is. Mikor 1921-ben a fővárosi labdarúgócsapatok mellett elsőként, 1905-ben élvonalbeli tagságot nyert Budapest környéki UTE elvesztette a népszigeti pálya használati jogát, a módos polgár hírében álló igazgató azonnal segítségére sietett a klubnak. Felvásárolták a Megyeri úti telket, ahol egy év múlva szeptember 17-én az ország első vasbetonszerkezetes, Hajós Alfréd tervezte stadionjában fogadhatták az örök rivális FTC csapatát.

Az infrastruktúrafejlesztés meghozta gyümölcsét: 1930. május 25-én biztossá vált, hogy az időközben a profizmus bevezetése miatt Újpest FC néven futballozó lila-fehérek nyerik történetük első élvonalbeli bajnoki címét. A háború előtt tehát a FTC-MTK mérkőzések mellett a harmadik nagycsapat, az Újpest elleni találkozók is a rangadók sorába léptek.

Aschner Lipótot a háborús helyzet és a vészkorszak meggyötörte. A deportálást kiváló svájci kapcsolatai ellenére sem kerülte el. A vállalatvezetőt, aki egész életében hangsúlyozta újpesti kötődését, 1944. március 19-én az országot megszálló németek elhurcolták, majd gyakorlatilag túszként tartották fogva. A katonai értelemben is jelentős tudással rendelkező Aschnert végül a Tungsram Rt. tulajdonosai szabadítottak ki 100 ezer frankos váltságdíj ellenében.

A gyárat 1945-ben a várost elfoglaló szovjetek gyakorlatilag teljesen kirabolták. A vállalat ügyeit továbbra is figyelemmel kísérő egykori vezérigazgató Genfbe került gyógykezelésre, ahonnan 1947-ben tért haza, hogy elfoglalja az ügyvezető igazgatói posztot, mígnem bekövetkezett az államosítás.

 Az erőszakos államosítás következtében elvett gyárban Aschner magas kora ellenére is munkát kért, de méltatlan helyzetbe kényszerült: egyszerű szakmunkásként alkalmazták.

Az államszocializmus idején a Tungsram önálló sportegyesületként folytatta, az Újpesti Dózsa névre átkeresztelt klub labdarúgói pedig 1951-ben az Aranycsapatot alkotó Bástya (MTK) és a Bp. Honvéd mögött a bronzérmet szerezték meg az NB I-ben. Ez volt az utolsó örömhír Aschner Lipót számára, aki 1952. január 18-án örökre lehunyta a szemét.

Szerző: MK