Nincs olyan erzsébetvárosi zsidónegyed séta, ahol a vezető ne hozná szóba az Orczy-ház jelentőségét, hogy ott a pesti zsidók első hitéleti központja volt. Sok történet és legenda őrzi az ottani zsidó életet, de mi, orthodox zsidók talán még  másoknál is nosztalgikusabban gondolunk vissza az épületre.

A pesti orthodox hitközség első imahelyét az Ellbogengasse/Könyök utca 18. szám alatt, vagyis a mai Andrássy úton 1873. május 1-jén/5633. ijár 4-én nyitotta meg, tudhatjuk meg a Hitközség 50 éves fennállására készült gépelt jegyzetből. Az imaház a nyár derekára szűknek bizonyult, s már az őszi nagyünnepekre pótimaházat kellett bérelni. A hitközség elöljárósága 1875 tavaszán kezdett tárgyalásokat az Orczy bárókkal, hogy kibérelhessék a házukban üresen álló régi zsinagógahelyiséget. A megállapodást követően, a női karzatra mechicét húztak, és az előírásoknak megfelelően újból berendezték a zsinagógát, melyet 1875. június 14-én, péntek este, sábesz בהעלתך-kor avattak fel, mikor Ráv Schück Dávid zc’’l tokaji főrabbi mondott drósét.

A visszaemlékezéséből azt is megtudjuk, hogy 1880 végén, 5641 tévétben, szintén az Orczy-házban két bészmedrest is létesítettek, mely egyikében Hitközségünk első rabbija, Ráv Chájim Szófer zc’’l tartotta az elhíresült תהלים-előadásait. Idővel aztán a Hitközség számos intézménnyel fejlődött tovább, de még 1913-ban, a Kazinczy utcai nagyzsinagóga felépülése után sem hanyagolta az Orczy-házat. A véglegesen 1937 nyarán lebontott épületet utoljára közösségünk tagjai hagyták el, az ott végső pillanatig működő Sász Chevrából.

Most Hitközségünk levéltárosa, R. Lózsy Tamás megtalálta az 1881-ben alapított egyik bészmedres márványtábláját, hátulján még a habarccsal mellyel egykor a falhoz rögzítették. Talán az Orczy-ház utolsó darabkája ez.