Kedves Ákos, gratulálunk új pozíciójához. Szeretnénk, ha mondana pár szót önmagáról és kinevezésének körülményeiről!

Bíró Ákosnak hívnak, a Pázmány Péter Egyetemen végeztem történelem és hebraisztika szakon; egyetemi éveim során tanultam a jeruzsálemi Héber Egyetemen és a Johannes Gutenberg egyetemen Mainzban. Angolul, németül és héberül beszélek a klasszikus nyelvek ismerete mellett. Bölcsészettudományi doktori tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen végeztem, ahol 2015-ben szereztem abszolutóriumot. 2015 és 2018 között a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyénél teljesítettem katonai szolgálatot. Fő kutatási területem történészként a Tábori Rabbinátus története és Ausztria-Magyarország fegyveres erőinek, a világháború hadtörténetének zsidó vonatkozásai, ezekben a témáimban rendszeresen adok elő konferenciákon, publikálok, és több nemzetközi kiállítást is hoztam létre, mint kurátor, Lengyelországban és Ukrajnában. Nős vagyok, egy csodálatos fiúgyermek édesapja.
Keszler Gábor elnök úr keresett meg két héttel ezelőtt, beszélgettünk, majd megmutatta a levéltár és azt befogadó épületegyüttes jelenlegi állapotát. Mi korábban nem ismertük egymást, de elég hamar kiderült, hogy egy hullámhosszon gondolkozunk a levéltár és a gyűjtemény jelenlegi állapotáról, jövőjéről egyaránt és a beszélgetés eredménye egy felkérés lett, melynek örömmel eleget tettem. Ennek értelmében június 1-től átveszem a levéltár és a múzeumi gyűjtemény vezetését, az ezekkel kapcsolatos jövőbeni feladatok koordinálását. Tekintettel a hitközség jelenlegi rendkívül nehéz anyagi helyzetére, feladatomat társadalmi munkában, fizetés nélkül látom el, azonban akkora a szakmai kihívás, hogy úgy éreztem, hatalmas hiba lenne a felkérésre nemet mondani. Az utolsó előtti percben vagyunk.

Milyen helyzettel szembesült, miben jelenik meg ez a „szakmai kihívás”?

Az ortodoxia levéltára és vallási gyűjteménye mindig is az egyik legjelentősebb magyarországi zsidó gyűjtemény volt, megkerülhetetlen és rendkívüli értéket képvisel. Sajnos, korábban is szembesültem azzal, hogy zsidó gyűjteményekből rendszeresen tűnnek el könyvek, tárgyak, iratok, melyek aztán külföldi, jellemzően izraeli és amerikai judaika aukciókon tűnnek fel és kelnek el igen jelentős összegekért. Elég, ha csupán a szegedi hitközség “eltűnt” és Izraelből nemrég hazakerült ezüst kegytárgyaira gondolunk, de ezen a héten is azonosítottam a MAOIH gyűjteményéből „eltűnt” tárgyat egy amerikai aukción, ennek ügyében a megfelelő lépéseket már megtettük.
A legfontosabb tennivaló most a sokkolóan áldatlan állapotok felszámolása, a megfelelő tárolási körülmények kialakítása, a gyűjtemény méltó elhelyezése, ezzel párhuzamosan pedig olyan modern nyilvántartási rendszer kialakítása, melynek révén minden egyes tárgy, irat, könyv pontosan beazonosítható, a holléte pedig pontosan nyomon követhető. Ez természetesen rengeteg időt és nem kevés anyagi ráfordítást igényel majd, de mint említettem, az utolsó percben vagyunk. Olyan tárolási körülményekkel szembesültem, melyeket egyszerűen lehetetlen elképzelni; itt talán a méltatlanul, felhalmozott tűzifaként tárolt Tóratekercseket, a mindenhonnan előkerülő cigarettacsikkeket, valamint egy, múlt századi Talmud kötetek tetején felfedezett valóságos madárfészket szeretnék megemlíteni. Volt még számos olyan elfogadhatatlan dolog, ami azonnali beavatkozást igényel, terjedelmi okokból lehetetlen minden problémáról részletes beszámolót adnom, de ezek számosak. Első lépésként a levéltár összes helységében megtiltottam a dohányzást, ez egyszerűen sokkoló és elfogadhatatlan volt számomra, hogy megtörténhetett. Az összes irányadó szakmai sztenderdet azonnal alkalmazásba kell helyeznem, mert amivel szembesültem, az ezekkel jelentősen szembe megy.

Mik a jövőbeni tervei?

A levéltár kapcsán mindenképpen szeretném elindítani és véghez vinni az állami akkreditációt, ennek azonban előfeltétele egy pontos és kereshető nyilvántartás létrehozása; ez utóbbi a kutatók számára is igen fontos, ezért szeretném egy online platformon elhelyezni a feldolgozott gyűjteményi tételeket, mely megkönnyíti majd a magyar és nemzetközi szakma számára az előzetes kutatómunkát. Mivel sem értelmezhető nyilvántartás, sem gyarapodási napló nem létezik, még rengeteg munka áll előttünk.
Keszler elnök úrral számtalan egyéb mellett, egy múzeum megnyitásában is gondolkodunk, a Páva utcai HDKE munkatársai már korábban egy lenyűgöző, a magyar ortodoxia történetét kiemelkedően magas szakmai színvonalon bemutató kiállítást terveztek létrehozni, amely számítógépen mára már létezik, azonban célunk, hogy Magyarország kormánya anyagi támogatásával ez a kiállítást még ebben az évben legyártsuk, és jövő évtől látogatható legyen a Kazinczy utcában. Én magam jelenleg is dolgozom társ-kurátorként Jichak Mais úr mellett egy, az Ukrajnában zajló szörnyű háborúra adott zsidó válaszokat bemutató kiállításon, melynek magyarországi felállítási helyszíneként szintén a Kazinczy került szóba, mielőtt a permanens kiállítás elkészülne.