Chesván 23-án van מו”ה ארי בן הה”ג מוהר”ר אשר עסלארער זצ”ל, R. Groszberg Lipót 86. jorcájtja. Az évforduló kapcsán újraközöljük fia, R. Groszberg Jenő זצ’’ל rabbi 1926. november 12-én az apja által alapított Zsidó Ujságban megjelent életrajzi írását.

„A megboldogult született 1869. július 19-én, mint a híres belényesi gáon, R. Óser fia. Atyai tanítása után 14 éves korában a nagyváradi jesivát látogatta, majd onnan Késmárkra került, ahol az öreg késmárki rabbi egyik legkedveltebb tanítványa volt. Itt végezte magánúton középiskolai tanulmányait is. Innen Pozsonyba és Ungvárra került, amely jesivákon kitűnt mint jeles növendék. Ungváron kezdte meg orth. zsurnalisztikai pályafutását s a mainzi »Israelit«-ban megjelent cikkei által már ekkor kivált.

1892-ben Budapestre kerülve, átvette az »Allg. Jüdische Zeitung« szerkesztését, a lapnak céltudatos orthodox irányt adva, azt rövidesen nemcsak a monarchia, hanem az egyetemes vallásos zsidóság hangadó orgánumává fejlesztette. Mint vallásának védőbástyája állott őrt a sabosz megvédése problémája körül. […]

1897-ben R. Jicchok Reich orth. irodai elnök halála után valóságos titáni csatát vívott az azután uralomra került szombatot és Jom kipurt megszegő tisztviselőkkel dolgozó irodai urakkal, akik konkurrens lapot is indítottak »Jüdisches Tagblatt« címen. […]

1904-ben az irodai elnöki széknek Frankl Adolf נ”י-al való betöltésétől fogva, lapja természetesen egyetértésben dolgozott az Irodával, sőt annak munkatársaként időnként felhívta a figyelmét az orthodoxia érdekében teendő intézkedésekre, intervenciókra, unifikációs kísérletek elhárítására, palesztinai szegények segélyezésére s a jesiva-kérdés gyökeres megoldására. Mellesleg megemlítve az »Allgemeine Jüdische Zeitung«, tiszta németségénél fogva, Nagymagyarország analfabéta vidékein kultúrmissziót teljesített, egész generációt művelt.

Az 1914-ben kitört világháború felidézte zsidó problémáit legnagyobb figyelemmel kísérte. Felhívta a rabbik figyelmét a hadba vonulók »גט על תנאי« feltételes válási kötelezettségére. Résen állott a katonák kóser menázs-élelmezése érdekében, amelynek ügyében egy ízben Bécsbe Krobatin hadügyminiszterhez deputációt vezetett – eredményesen! […] 

A világháború befejeztével a megszállások következtében a lap anyagilag sokat szenvedett, míg végre 1919 elején a kommunista kormány a lapot beszüntette.

Ekkor a megboldogult üzleti vállalkozásba fogott. Mindamellett nem vonult vissza a közügyektől sem. Ebben az időben alapította meg a Budapesti Kerületközi Talmudtóra egyesületet, amelynek ma számos iskolája van, s tanulói (a nem-vallásos rétegek közül is) szent tanunkban bámulatra méltó eredményt mutatnak fel. – Az idők során többször érlelődött meg agyában a gondolat, hogy ismét szükség van orth. újságra, hogy az orth. közönség ne legyen neológ sajtóra ráutalva. 

Héberbetűs német lap kiadását, az elszakított országrészek folytán rentábilisnak nem találván 1925 őszén megindította a Zsidó Ujságot. […]

De a Mindenható útjai kifürkészhetetlenek, s mindjárt a lap megkezdésekor megbetegedett. Tavaly szükesz után hirtelen rosszullét fogta el s az orvos agyvérzést konstatált. Dr. Dach kórházi főorvos a budapesti orth. szanatóriumban (amelynek a megboldogult alapító tagja volt) kezelésbe vette. […] Mirjam leánya esküvőjére elul hónapban hazajöhetett, sőt a lakodalmi vacsorán 20–25 percnyi Tórát is mondott. Jom kipurra az orvos a kiböjtölést részére lehetetlennek tartotta, de ő könnyedén kiböjtölt, ami neki kimondhatatlan örömére szolgált. […]

Az ünnepet a szükeban meglehetősen jól töltötte, míg a második ünnepeken már némi gyengülés jelei mutatkoztak rajta, de azért még járt-kelt, sőt, Szimchasz Tóra napján végig járta a szanatóriumi templomban mind a hat hakofot s, »Choszon Tajro« is volt. Az ünnep után 2 héttel azután ágyba dőlt s 10 napi fekvés után újabb agyvérzést kapott. […]

Chaje-Szoró szombatja volt s e sorok írója megjelent nagybeteg atyja ágyánál. […] Hajnalhasadtával imánk befejeztével elmondottuk – Mindenható glóriájától övezett ágy körül – a már nem beszélő beteg helyett a bűnbánó viddüj imát, s nemsokára Groszberg Lipót visszaadta a Teremtőnek nemes lelkét.”