Böchukotáj (3Mózes 26:3–27:34.)

„És én megemlékezem szövetségemről Jákobbal meg szövetségemről Izsákkal, meg szövetségemről Ábrahámmal is megemlékezem, és az országról is megemlékezem.” (3Mózes 26:42.) – Mit keres a fenti mondat az intő beszédek között? Arra figyelmeztet minket az Írás, hogy ha ilyen őseitek voltak, mint Ábrahám, Izsák és Jákob, és ilyen országotok volt mint Erec Jiszráél, még sokkal-sokkal nagyobb a bűnötök. Ahogy ezt Ráv Jesájáhu háLévi Horowitz rabbi, a השל’’ה הקדוש szerzője megfogalmazta: egy előkelő családból származó ember, aki a királyi palotában nevelkedett, ha vétkezik a király ellen – bűne sokkal súlyosabb mint egy tanulatlan, faragatlan valakinek, aki valahol egy tanyán nőtt fel.

Úgy áll a Királyok könyvében: „És nem bántotta őt az atyja soha életében, hogy mondta volna: Miért cselekedtél így? ” (Első könyv 1:6.) – A fenti idézet Adonijóról, Chagisz és Dávid király fiáról beszél. A Vilnai Gáon úgy magyarázza, hogy „nem bántotta atyja soha életében” – az a gondolat, hogy Dávid király az édesapja, soha „nem bántotta” Ádonijót, „hogy mondta volna” lelkének „miért cselekedtél így” – nem ébresztette megbánásra, ezért nem volt alkalmas a királyságra. 

Izrael fiai kiáltanak, könyörögnek az Örökkévalóhoz, hogy emlékezzen meg atyáik érdeméről. Mégsem kapunk választ, mert ugyanakkor Erec Jiszáél is kiált az Örökkévalóhoz, mert bűneink miatt el lett hagyva és parlaggá vált. Ezt mondja a Teremtő: „És én megemlékezem szövetségemről Jákobbal meg szövetségemről Izsákkal, meg szövetségemről Ábrahámmal is megemlékezem”, de mit tegyek „az országról is megemlékezem”, mert kiált hozzám, hiszen megszentségtelenítettétek, és ezért „az ország elhagyatva lesz tőlük, […] elpusztultan és náluk nélkül […]” (3Mózes 26:43.) (Mose Álsich rabbi és בעל הדקע)

„Ha pedig birtokának földjéből szentel valaki az Örökkévalónak, akkor legyen a becsérték a vetéséhez képest; […]” (3Mózes 27:16.) – Rabbi Akiva Szajfer Pozsonyból a következőképpen magyarázta ezt a mondatot. Egy embert aszerint ítélhetünk meg, hogy hogyan nevelte, tanította gyermekeit. Ha meg akarjuk nézni, hogy ki az ember, mik az értékei, vizsgáljuk meg milyen nevelést, oktatást választott gyerekeinek. Eszerint láthatjuk mi a belső értéke. Így magyarázta ezt a mondatot: „[…] a becsérték a vetéséhez képest” – meg akarod nézni embernek az értékét akkor, „לפי זרעו” – a héber „זרע” szó magot, vetést, ültetést jelent. De jelentheti a leszármazottat, utódot is.

Gut Sábesz, Paskesz Zev