A hagyomány szerint דוד המלך, Dávid király a Tóra-adás napján hunyt el és éppen ezért olvassák az ünnep második napján Dávid származását feltüntető מגילת רות-t, vagy ahogy közösségeinkben sokan mondják a „Rüsz-megilót”. Innen magyarázható az is, hogy Jeruzsálemben Sávuotkor, illetve másnap a városon kívül fekvő Dávid király sírjához szoktak zarándokolni. A sír felügyelete sajnos máig több konfliktust okoz, azonban annak kötődését egyértelműen bizonyítja egy 400 évvel ezelőtti legenda is.

Négy évszázaddal ezelőtt Jeruzsálemben új pasát neveztek ki, aki természetes kötelességének tartotta, hogy az általa kormányzott terület összes intézményét, helyszínét megtekintse. Ellátogatott Dávid király sírhelyét rejtő barlanghoz is, ám miközben a nyílás fölé hajolt, kis aranykardja beesett a mélybe.

A pasa nem csak az értéket sajnálta, hanem rettegett attól is, hogyha kitudódik, hogy elvesztette a kardot, melyet a szultán saját kezűleg adott át neki, s melynek elvesztőjére udvari törvények szerint selyemzsinór, azaz halál vár rá. A barlangba küldette hát egyik arab szolgáját, ám azt holtan húzták ki. Erre a pasa egyik tanácsadója azt ajánlotta, hogy zsidót eresszenek le a barlangba.

A jeruzsálemi zsidók három nap haladékot kaptak, hogy kijelöljenek maguk közül egy embert, aki lemegy a barlangba. A zsidók három napig böjtöltek, majd a harmadik nap végén a sámesz közölte, hogy ő készen áll a feladatra, ha kell, feláldozza magát a közösségéért, de úgy érzi az Örökkévaló kegyelme vele lesz.

Másnap leengedték a sámeszt a barlangba, aki pár perc múlva megrántotta a kötelet, hogy húzhatják vissza, megvan a kard… A sámesz csak halálos ágyán mondta el, hogy azon a napon a barlang sötétjében teljesen kábán botorkált, mikor egyszerre sugárzó arccal egy aggastyán ment felé, befogta szemeit és kezébe adta a kardot. A következő pillanatban már a napvilágon találta magát…

A Zsidó Ujságból, egy legenda 1933-ból.

Kép forrása.