Zoltai Gusztáv, Gerson ben Slómó (Z”L) jorcájtja (2021. szeptember 19. – tisri 13.)

Csak az hal meg igazán, akire nem emlékeznek a kortársak, az utódok.

Vélhetőleg legtöbbször az emlékezés szomorú vagy az idő múlásával annak néha keserédes eszköztárával igyekszünk szeretteink, barátaink által hagyott űr fájdalmát enyhíteni.

Azonban, ha van személy, aki mai napig a zsidó közösség lelkében él, anekdoták sokasága kering róla, az „a Guszti, az Öreg, a Főnök”, azaz Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és a Budapesti Zsidó Hitközség egykori ügyvezető igazgatója. Guszti jó huszonöt éven keresztül töltötte be a kettős pozíciót. Mind a mai napig sokan – még nagyhangú kritikusai is – köszönhetnek neki nem sokat, hanem rengeteget: lehetőséget, egzisztenciát, beajánlást, kijárást, állást, rabbiszéket, rasekoli pozíciót.

Három évvel halálát követően nem gondolnám szükségesnek az életutat megrajzolni, ma az internet korában ez már mindenki számára adott, aki csak a száraz adatok alapján – melyből hiszem, hogy nem lehet – kíván képet kapni Zoltai Gusztávról.

Bennem egy örökifjú, igazi jiddiskeit-el megáldott, jólelkű, aranyszívű zsidó vezető emléke él, aki a rendszerváltásból a XXI. század “modernitásába” kiváló érzékkel vezette át a magyar zsidóságot.

A szó nemes értelmében szolgálta a hazai közösséget, nem, hogy önzetlenül, hanem – nem egyszer voltam szemtanúja -, ha kellett saját zsebből adott gyorssegélyt a rászoruló hittestvéreknek. Mindeközben ő volt a magyarországi zsidóság első és eleddig utolsó showman-je, biztos kézzel irányított és tette mindezt sziporkázó humorral. Örömünnepek alkalmával dőlt a nevetéstől az asztaltársasága, poénokból kifogyhatatlan volt.

זכרונו לברכה

Így emlékezzünk az idők végezetéig Gusztira, Zoltai Gusztávra.

Keszler Gábor