Guttmann József: Messiási Idők…

(1933-as tárca a Zsidó Ujságból) 2. rész

– „Ez valóban szép mese, – szólalt meg a chószid – de hallgassatok ide, én szebbet mesélek nektek: a kutya és a kakas meséjét.”

– „Halljuk, halljuk!” – kiáltották a gyermekek, mire útitársam elkezdett mesélni:

– „Egy gazdának volt egy kedvenc kutyája, mely őt hűségesen szolgálta. Egyszer a kutya betévedt az éléskamrába, hol egy frissen sült pecsenye illata ütötte meg az orrát, nem habozott sokat és egy ugrással elkapta az egész adagot. Éppen akkor lépett be a gazda, ki midőn meglátva a kutya csínytevését, úgy megharagudott, hogy egy furkósbotot kezébe véve, ugyancsak alaposan elpáholta vele a kutyát. A kutyát roppant bántotta gazdájának hálátlansága, elhatározta tehát, hogy megszökik onnan és örökre otthagyja gazdáját. 

Amint így az utcán kóborolt, találkozik egy kakassal, mely búsan lehajtott fővel lépeget az utca közepén. »Mi baj kakas-koma« – érdeklődik a kutya. A kakas elbeszélte, hogy a kertben összeszólalkozott a szomszédjával, mely közben félrerepülve véletlenül az asztalon lévő virágvázát leütötte, mely aztán darabokra tört. Emiatt a háziasszony úgy elverte, hogy megszökött onnan és nem akar többé visszatérni. 

A kutya végighallgatta a kakas panaszát, s ő is közölte vele hasonlóan szomorú sorsát és kérte a kakast, hogy kössenek barátságot: együtt menjenek világot próbálni. A kakas örömest egyezett bele a kutya ajánlatába, kettesével elindultak és mentek-mendegéltek, amíg egy erdőbe érve, éppen beesteledett. Fáradtak és álmosak voltak. Elhatározták, hogy az éjszakát ott fogják tölteni, a kakas felszállt egy fának a tetejére, a kutya viszont ugyanannak a fának odújában helyezkedett el és mindketten mély álomba merültek. Mihelyt virradni kezdett, a kakas hangos kukorékolással jelezte ébredését, amelyről az egész erdő élénken visszhangzott és amiről tudomást szerzett egy közelben fészkelő róka is. Már előre hegyezte a fogait a róka, az oly ritkán ígérkező kakas pecsenyére és a hang nyomán elindulva megtalálta a fa tetején trónoló kakast. 

»Jó reggelt, kakas koma« – üdvözölte őt – »mily ritka vendég nálunk, mi járatban vagy itt, talán eltévedtél, jer közelebb, hogy szerény hajlékomba vezetve megvendégelhesselek és útba igazítsalak…« »Köszönöm szépen szívességedet – felelte a kakas – de csodálkozom, hogy te lennél az állatok legokosabbja és mégis el akarod hitetni velünk, hogy neked, mint ősidők óta halálos ellenségünknek, most békés szándékod lenne velem?« »Ejnye kakas-koma – szólt a róka – nem tudod, hogy messiási idők járnak és bizonyára ismered Jesájó próféta jövendölését, miszerint a Messiás idejében békességben fog élni a farkas a báránnyal, a tigris a kecskével és a róka a kakassal.« »Úgy,  – felelte a kakas – ez mind nagyon szép, dehát én egy nagy ám hoórec (tudatlan) vagyok és nem tanultam Jesájót… De ha mégis akarsz engem erről meggyőzni, fordulj az útitársamhoz, mely a fa odújában van és invitáld meg őt magadhoz…« 

A róka nagyon megörült ennek, gondolva, hogy az útitárs nem lehet más, mint egy tyúk, vagy más szárnyas, boldogan odalépett és bedugva fejét, hangos »Jó reggelt« kívánt. Mihelyt azonban a kutyát megpillantotta, ijedten visszakapva fejét s elrohant. A kutya ezt látva, gyorsan utána ugrott és a farkát megkapva, kergetőzött vele a fák mögött. »Nos, mi a baj róka koma, gúnyolódott a kakas, – hiszen Messiási idők vannak, miért haragszik rád a kutya…?« – »Jaj, jaj kakas-koma – felelt jajgatva a róka – igaz, hogy messiási idők vannak, de mit csináljak, ha a kutyák nem hisznek a Messiásban…«”

A kép illusztráció, Tokaj látképe 1908-ból, középen, kissé jobbra az egykori zsinagóga emelkedik a város fölé.
Kép forrása: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége