ראה אנכי נתן לפניכם היום ברכה וקללה. את־הברכה אשר תשמעו אל־מצו‍ת יהוה אלהיכם אשר אנכי מצוה אתכם היום. והקללה אם־לא תשמעו אל־מצו‍ת יהוה אלהיכם…

 – „Íme teszek elétek ma áldást és átkot. Az áldást, ha hallgatni fogtok az Örökkévaló Istenetek parancsaira és az átkot, ha nem hallgattok az Örökkévaló Istenetek parancsaira” – így szólt halála előtt Majse Rábénu, a hűséges vezér népéhez.

Áldás és átok! Oh, milyen fontos nagy horderejű szavak! Ezek körül forog-mozog az egész emberi élet, minden emberi igyekvés, fáradozás, törekvés.

Áldás! Hát mi másért küzdesz, fáradsz, izzadsz te ember az egész héten át, ha nem áldásért, hogy áldás kísérje kezeid munkáját, áldás jutalmazza arcod verejtékét. Hogy áldás kísérje lépteidet, áldás költözzék házadba, a jólét és boldogság áldása vegye körül szeretteidet, feleséged, gyermekeidet, az egész családodat. S hogyha a korai reggel már talpon talál és az esthajnali csillag még munkával lel, hogyha téli fagy közepette serény munka hevít és nyári nap tüzelő heve verejtékben fürdet – úgy akkor áldást szerezni magadnak, tieidnek – ez a célod, ez a törekvésed, ez éltet és támogat, tart fenn téged, hogy össze ne roskadj a súlyos teher alatt. Áldásra akarsz szert tenni és elkerülni az átkot!

S hogyha úgy tapasztalod, hogy nemes lelkű kiváló férfiak, minden nemes, jó, szép és igazért lelkesedő nagy szellemek nem elégszenek meg önmaguk szellemi és erkölcsi tökéletesülésével, saját szellemi és erkölcsi javaik gyarapításával, hanem másokat is boldogítani törekszenek velük, hogyha látod, hogy az igaz tudománynak, nemes és nemesítő hatású tisztalelkű művészetnek, igaz eszmének, igazi, a szív legszentebb mélységeiben gyökerező és égnek törő vallásosságnak mélységeiben nem elégszenek meg avval, hogy ők maguk kultiválják a szépnek, a nemesnek, a jónak, az igaznak, az öröknek, az Isten-inek fennkölt, nemes boldogság, magasztos lelki örömök édeni gyümölcseit termő paradicsomi életfáját, hanem embertársaikat is ki akarják ragadni a szürke hétköznapi lét alantosságaiból, a pusztán csak anyagias célokat, érdekeket, élvezeteket és gyönyöröket szem előtt tartó mindennapiság mélységéből és magasztosabb életcélok és feladatok örökzöld világába óhajtják vezetni azokat, – úgy akkor tudd meg oh, ember, hogy ezeket is ez a szó lelkesíti, buzdítja: bróchó, áldássá lenni! Áldást hozni embertársainkra!

Áldásért küzd, harcol minden ember. De oh, minő az igazi áldás és milyen utakon szerezhető meg az? Erre a kérdésre a legkevesebb ember tud kellőképpen megfelelni.

Pedig e heti szidránk elején világosan meg van írva: „את־הברכה אשר תשמעו אל־מצו‍ת יהוה אלהיכם” – Akkor és azáltal fogjátok elérni a mindnyájatok által olyan hőn óhajtott áldást és bodlogságot, hogyha hallgatva hallgatni fogtok az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsaira.

Fischer Efrájim Fischl sárospataki főrabbi 1930-as írása alapján.