Hitközségünk utazó emlékkiállítása 2025. március 19-én a román határ mellett, a Szatmári-síkságon, a Szamos folyó bal partján fekvő Csenger városába érkezett. A feljegyzések szerint a városból 600 embert hurcoltak el haláltáborba ’44 poklában. A vészkorszakban elhunyt hittestvéreink névsora a Magyar Nemzeti Levéltár Online archívumában fellelhető. ¹

A helyi kegyeletteljes megemlékezésre a Csengeri Művelődési Központ színháztermében került sor, mely csordultig megtelt vendégekkel, külön öröm, hogy túlnyomórészt fiatalokkal, diákokkal.

A felvezető köszöntőt Keszler Gábor MAOIH elnök, egyben a Chevra Kadisa – Szent Egylet Alapítvány a magyarországi orthodox zsidó temetők megmentéséért kuratóriumi elnöke tartotta, megkülönböztetett szeretettel köszöntötte az ifjúságot.

Elsőként dr. Komlódy Miklós alpolgármester úr lépett a szónoki emelvényre. Beszédében kiemelten emlékezett a békeidők boldog időszakára, amikor Csengeren békességben éltek a különböző felekezetek, nemzetiségek. Rámutatott, hogy Csenger városának fejlődését is jelentős visszavetette a vészkorszak, hiszen a helyi zsidóság a polgárosodás egyik motorja volt a térségben.

Alpolgármester urat Seszták Oszkár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye Közgyűlési elnöke követte, hozzászólásának központi gondolata: a holokauszt nem csak a zsidóság, hanem a magyar nemzet tragédiája is.

Az önkormányzati vezetőket követően Paskesz Zev, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség rabbija a vallási példázatot követően a fiatalokhoz ímigyen szólt: „hogy milyen lesz a világ, az rajtatok múlik, építsetek egy jobb világot!”

A történelemtudomány aspektusából Szabó János, csengeri Helytörténeti Múzeum igazgatója világított rá ’44 tragikus nyarára, egyben bemutatta a lokális kutatási eredményeket, emlékezetpolitikát a zsidóság vonatkozásában.

Ezt követően a történelmi társegyházak helyi képviselői osztották meg lélekmelengető gondolataikat a közönséggel, jelesül dr. Tőkés Zoltán – református lelkész, Ivancsó Sándor görögkatolikus esperes és szász Barna adventista lelkész.

Fábián László, nyugalmazott múzeum vezető, etnográfus által tényekkel, adatokkal megtűzdelt kiselőadás formájában az egykor virágzó csengeri zsidóság életébe nyerhettünk betekintést.

A megemlékezés a helyi zsidó temetőben tett kegyeleti látogatással zárult.

Ha valaki az irodalom eszközével kíván betekintést nyerni a helyi zsidóság mindennapjaiba, feltétlenül olvassa el Shiri Zsuzsa Gitta könyve című dolgozatát.²

A MAOIH vezetése ehelyütt is nagy tisztelettel köszöni meg a helyi önkormányzat, a vármegyei önkormányzat és a társegyházak képviselőinek, kollégáiknak azt az odaadó munkát, mellyel e megemlékezés létrejöttét lehetővé tették.

1. https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/holokauszt-szabolcs_-szatmar_-bereg-megyekben/hierarchia[↩]
2. Mann-Schőner Gizella, azaz Gitta a keleti határszélen született, nem sokkal múlt tizennégy éves, amikor Auschwitzba került. Sok beszámolót olvashattunk már külföldi túlélőktől, de Gitta Csengerből származik, és egyedülálló éleslátással írja le a határvidék közegét, akkori viszonyait. Ortodox családban nevelkedett, édesanyja, édesapja, két kisöccse odaveszett a haláltáborban. Gitta beszámol a táborban töltött mindennapjairól, és arról, [↩]