Teitelbaum Joel rabbi zt”l 1887. január 13-án született Máramarosszigeten, neves rabbi család gyermekeként. Dédnagyapja a híres Teitelbaum Mózes rabbi (1759-1841) volt, egyike az első magyarországi hászid rebbéknek.
Már fiatal korától kezdve híres volt intellektuális képességeiről, 16 évesen már rabbidiplomával bírt. Esküvőjét követően Szatmárnémetiben telepedett meg, 1911-ben pedig már Orsiva városába hívták rabbinak. Az első világháború kitörése után a város elhagyására kényszerült, azonban a háború után még visszatért ide. Mire 1925-ben Nagykárolyban rabbi lett, már komoly követőtáborral rendelkezett, és tudásának híre széles körben ismert volt.

1928-ban, a szatmári rebbe halála után őt választották a közösség vezetőjének. 1932 augusztusában Jeruzsálembe látogatott, ahol őt akarták kinevezni a város askenázi főrabbijává. A komoly tekintélynek örvendő rebbével még az 1936-ban Szatmárba látogató román király, II. Károly is találkozott.
1940-ben, a második bécsi döntést követően Szatmár ismét Magyarország része lett. Amikor a németek megszállták Magyarországot, Teitelbaum legközelebbi munkatársai megvesztegettek két altisztet és egy vöröskeresztes mentőautó sofőrjét, akik pénzért cserébe vállalták, hogy egy csoport zsidót Kolozsvárra visznek. Köztük volt a rebbe családja is, valamint több jómódú család, akik a költségek nagy részét állták. A kísérlet kudarcba fulladt, Teitelbaumot letartóztatták és a kolozsvári gettóba küldték. A Rebbe arra kérte követőit, hogy próbálják meg átszállítani Budapestre, vagy vissza a szatmári gettóba, de kérését nem tudták teljesíteni.

Egy gazdag támogató segítségének köszönhetően a Rebbe végül feljutott a híres Kasztner-vonatra. 1944. június 30-án, miután a németekkel folytatott tárgyalások lezárultak, az utasok – köztük Teitelbaum rabbi – a tervek szerint Svájcba indultak volna, de a németek végül Bergen Belsenbe terelték a vonatot. A csoportot egy speciális helyen tartották fogva, jobb körülmények között, mint a többieket. Teitelbaumot a csoport több tagjával együtt pár hónappal később végül mégiscsak Svájcba szállították.
1945 augusztusában a Kasztner-vonat több utasa, köztük Teitelbaum is, elhagyta Svájcot, és Olaszország érintésével szeptember 2-án reggel megérkezett Haifába. A Palesztin Mandátumban való tartózkodása alatt Jeruzsálemben, unokaöccse és veje, Lipa Meir Teitelbaum házában lakott. Később az Egyesült Államokba költözött, ahol New York Brooklyn városrészének Williamsburg negyedében telepedett le.
A rabbi családjának nagy része sajnos elpusztult a Holokausztban, ő maga is a megmaradt közösség újjászervezésének szentelte az életét.

A szent életű Rebbe 1979. augusztus 19-én hunyt el. Halálozási évfordulója a héber naptár szerinti Áv hónap 26-án van.