Csőd közeli állapotban a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) – írta mai, drámai hangú közleményében. Mit jelent ez pontosan? Cégek szoktak csődbe menni, nem Egyházak.

Sajnos pedig, ahogy a mi példánk is mutatja, egy Egyház is csődbe tud menni. Hogy ez mit jelent pontosan? Azt, hogy saját erőnkből már nem tudunk abból a pénzügyi válsághelyzetből kikecmeregni, amelybe az elmúlt évek, sőt évtizedek katasztrofális gazdálkodása folytán kerültünk. Hogy a helyzet drámaiságát érzékeltessem: jelenleg nem egészen 5 millió forint van Egyházunk bankszámláin – ennyit hagyott ránk az előző vezetés –, miközben 150 millió forintos kifizetetlen számlatartozást és 30 millió forintnyi – értelemszerűen havi rendszerességgel visszatérő – bért és közterheit kell a következő napokban, hetekben rendeznünk. Ez bizony, figyelembe véve az ez idő alatt várható bevételeinket, teljes fizetésképtelenséget jelent.   

Egy cég ilyenkor szokott radikális költségcsökkentésbe kezdeni, illetve mozgósítani tartalékait.

Kezdem az utóbbival. Tartalékunk nincs, a „piacképes” ingatlanjaink többségét – több tucatnyiról beszélünk – az elmúlt évtizedekben már eladta a mindenkori vezetés, arról nem beszélve, hogy ha lenne is ilyen jellegű ingatlanunk, annak értékesítése hosszú folyamat, mozgósítható pénzügyi vagyonnal pedig – leszámítva a már említett 5 millió forintunkat a bankszámláinkon – egy fillérrel sem rendelkezünk. Megjegyzem, gazdálkodási filozófiám ellen való – főleg a jelen gazdasági környezetben – az ingatlaneladás. Ami pedig a költségcsökkentést illeti, igen, munkába állásunk után azonnal nekiugrottunk a feladatnak. Ezer helyen kell belenyúlnunk: a rezsitől kezdve a külső szolgáltatói szerződéseken át a bértömegig az utolsó fillérig mindenhol ki kellett préselnünk az elérhető maximális költségcsökkentést. De egyelőre sajnos így is csak nagyjából 20 százalék megtakarítás van kilátásban.

Mennyiről mennyire?

Az előző vezetés nagyjából 60 millió forintos havi költséget hagyott ránk, ezt sikerült néhány hét alatt egy havi 50 millió forint alatti költségszintre levinni.

Hogy aránylik ez a bevételeikhez?

Egyházunk negyedéves bevétele jelenleg kicsit több, mint 70 millió forint – ennek túlnyomó része az úgynevezett örökjáradék –, ez nagyjából a költségeink felét fedezi.

Ez alapján csoda, hogy idáig el tudtak vergődni.

Nevezhetjük csodának is, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy kirívó felelőtlenség. Ha ez az Egyház az elmúlt években, évtizedekben hónapról hónapra, negyedévről negyedévre, évről évre deficitesen, a lukak tömködésével, a vagyona és ezáltal a saját jövője felélésével gazdálkodott, akkor az mérhetetlen hanyagság. Ami pedig a végzetes felelőtlenség, hogy mindemellett célzott állami pályázati forrásokat is a működési költségek kifizetésére használt.

Miben látja az okokat? Gondolom, egy vezetés sem önszántából járult hozzá a MAOIH tönkretételéhez?

Én hiszek az emberi jóban, ez alapján erős meggyőződésem, hogy senki sem tönkre tenni akarta az Egyházunkat. Inkább csak sodródott mindenki, illetve – és bármennyire fáj is, de ezt is őszintén ki kell mondanunk – sokan nem a kellő felelősséggel álltak hozzá a gazdálkodáshoz.

Amit látni kell, hogy az elsődleges probléma mindig is a krónikus alulfinanszírozottság volt. Ennek gyökerei egészen az 1950-ig nyúlnak vissza, amikor is a kommunista állampárt erőszakosan létrehozta a magyar zsidóság egységes szervezetét. Azt a Magyar Izraeliták Országos Képviseletét (MIOK), amely a rá következő évtizedekben elhanyagolta – úgy szellemi, mint anyagi értelemben – az ortodoxiát és kizárólag a neológ érdekeket képviselte. Ez a gyakorlat sajnos a rendszerváltás után is folytatódott. A MIOK nevét Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségre (Mazsihisz-re) változtatta. Amikor az állammal tárgyalt az örökjáradékról, úgy lépett fel, mint a valamennyi zsidó irányzat képviselője, amikor felhasználta az örökjáradékot, akkor pedig úgy járt el, mintha lényegében csak a neológia létezne.

Ezen a ponton tisztázzuk, mi is pontosan ez az örökjáradék…

Az örökjáradékot 1998 óta a magyar állam fizeti, az 1991-es restitúciós törvény alapján, azon korábban hitéleti vagy közösségi célt szolgáló egyházi ingatlanok után, amelyeket a 1948. január 1. után kártalanítás nélkül államosítottak és amelyeket az adott egyház nem kért vissza a rendszerváltást követően.

És mi vele a probléma?

Ahhoz ismernünk kell, hogy mi is történt valójában.

Az örökjáradék alapját képező ingatlanok nagyobb része az orthodoxia tulajdonában volt a kommunista államosítást megelőzően. Az orthodox ingatlanok nagy részét 1950, azaz a MIOK-MAZSIHISZ létrejötte előtt államosították. A MAZSIHISZ, azaz a neológia olyan ingatlanok után részesül évenként milliárdos járadékban, melyek orthodox ingatlanok voltak, nem mellesleg ezen ingatlanok még időlegesen sem voltak MIOK tulajdonban, mert a jogfosztás hamarabb következett be, mint a MIOK létrejötte. Azaz az orthodoxokat ért jogfosztás biztosít anyagi monopóliumot a neológiának hosszú évtizedek óta.

Említette, hogy sokan nem kellő felelősséggel álltak hozzá a gazdálkodáshoz…

Igen. Elég csak, ha megvizsgáljuk, mi mit találtunk. Itt van például az informatikai szolgáltatás. A laptopok, asztali gépek, monitorok, fénymásolók, nyomtatók bérlése, a szoftverek, az informatikai architektúra egyéb elemei. Ezt kívülről szerezte be az Egyházunk, amivel önmagával nem lenne baj, az viszont minimum kérdéses, hogy miért kellett erre évi majd húszmillió forintos szinten költeni. Ezt egy ekkora Egyház, ekkora szervezet, ekkora költségvetés, mint mi vagyunk, nem bírja el, és meglátásom szerint nem is igényli. Sajnos számtalan egyéb szolgáltatási területeken is megfigyelhető a szükségtelen költés, a nem átgondolt gazdálkodás.

Szándékosságot lát mögötte?

Ezen a ponton erről inkább nem szeretnék nyilatkozni, de maradjunk annyiban, hogy zajlik egy átvilágítás, és ennek eredménye alapján fogjuk tudni pontosabban látni, mi is zajlott itt. Ha arra derül fény, hogy visszaélések történtek, akkor meg fogjuk tenni a szükséges jogi lépéseket. Most mindenesetre be fogunk kérni több ajánlatot is az informatikai szolgáltatásra a tényleges igényeink szerint.

Az átadás-átvétel egyébként zökkenőmentes volt? Informatikai szolgáltatásnál ez különösen kritikus.

Sajnos a legkevésbé sem volt zökkenőmentes. Olyannyira nem, hogy máig nem férünk hozzá a saját levelezőszerverünkhöz, nem tudok MAOIH-os e-mail címet adni az új munkatársaknak, nem tudjuk elérni az adatbázisainkat, gyakorlatilag nulláról kell majd mindent újraépíteni.

Próbált egyeztetni a szolgáltatóval?

Igen, de sajnos sikertelenül. Az volt az érvelése, – teljesen szembeszegülve a valós jogi helyzettel – hogy nem ismer el legitim elnöknek, ezért nem köteles semmit sem átadni.

Szembesültek gazdálkodási hiányosságokkal egyéb területeken is?

Attól tartok, ezek felsorolása jelentősen meghaladná az interjú terjedelmi kereteit. Amit esetleg még érdemes lehet megemlíteni, az a pályázati pénzek kérdése. Számos beruházáshoz pályázott meg támogatást az Egyház, ám ezeknek a beruházásoknak a jelentős része nem valósult meg, részben valósult meg, a források pedig szőrén-szálán eltűntek. Valószínűleg felélte, a mindennapi működés finanszírozására fordította az Egyház őket, másra gondolni sem merek. Ráadásul, ami “tegnap” nem készült el, azt “ma” csak a többszöröséért lehet elvégeztetni.

Akkor tegyük ezt tisztába! Mármint azt a kérdést, hogy ki a legitim elnök, kik a legitim vezetés. Különösen, hogy az elmúlt hetekben-hónapokban e körül zajlott a leghevesebb konfliktus a régi és az új vezetés között.

Tegyünk így, előtte azonban fontosnak tartom rögzíteni, hogy ami zajlik, az egy tragédia, és hihetetlenül sokat árt a magyar zsidóságnak. A vádaskodás, a gyűlölködés, a viszály nemcsak azokra hullik vissza, akik elkövetik, hanem közösségeink egészére. A magyar zsidóság képviseleteinek az lenne a dolga, hogy segítsék közösségeik boldogulását, és elkövessenek mindent az antiszemitizmus további visszaszorításáért. Ezek a nemes célok ma sokak számára nem fontosak. Nem ezek a célok fontosak. Fájó kimondani, de úgy tűnik a számomra, hogy sokak számára az egyéni érdek messze fontosabb, mint a saját közössége érdeke.

Ami pedig a feltett kérdést illeti, nincs itt semmilyen legitimációs kérdés. Az Egyház közgyűlése 2023. február 22-én megválasztotta az új elnököt és az új főtitkárt, és ezt a változást az egyházügyi államtitkárság – egy a 2011. évi CCVI., a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényben rögzítettek szerinti közigazgatási hatósági eljárás lefolytatását követően – 2023. május 4-én be is jegyezte.

Amely bejegyzést az előző vezetés, egészen pontosan Deutsch Róbert volt elnök – magánszemélyként – a bíróságon megtámadott.

Így van, Deutsch Róbert azonnali jogvédelem iránti kérelmet terjesztett elő az illetékes közigazgatási bírósághoz az egyházügyi államtitkárság döntése ellen. A bíróság mérlegelni fogja, hogy éri-e Deutsch Róbertet olyan hátrány, amely alapján – úgynevezett ideiglenes intézkedésként – felfüggeszti az egyházügyi államtitkárság bejegyzési döntését. Fontos ugyanakkor látni, hogy a közigazgatási per megindításának nincsen halasztó hatálya, az Egyház legitim vezetése mi vagyunk.

Mikorra várható a bírósági döntés?

A bíróságnak az azonnali jogvédelem körében 15 napja van döntése meghozatalára.

Visszatérő érv, hogy Önöket „fantomtagság” választotta.

Nagyon kreatív a kifejezés, a tény azonban az, hogy a kifogásolt tagok felvétele az alapszabályban rögzített módon történt, és a tagfelvételeket – éppen Deutsch Róbert előterjesztése nyomán – a közgyűlés is jóváhagyta, mi több, további megerősítésként a jóváhagyás az alapszabályba is bekerült. Arról nem beszélve, hogy a „fantomtagok” nagy részének tagfelvételi kérelmét, – még 2021-ben – éppen Deutsch Róbert és az akkori főtitkár, Paskesz Zev látta el jóváhagyó aláírásával, szóval arról kizárólag ők tudnak számot adni, hogy az egyes tagok felvétele során milyen mérlegelési szempontokat érvényesítettek. És ne felejtsük el azt sem, hogy e tagok közül többen részt vettek a 2022. október 27-i közgyűlésen is, ahol Deutsch Róbertet a közgyűlés megerősítette elnöki tisztségében (Amúgy éppen Zev Paskesszel szemben).

Az említetteken kívül is voltak közgyűlések 2021. februárja és 2022. októbere között, és Deutsch Róbert egyiken sem említette, hogy szerinte „fantomtagok” vannak az ülésen.

Az ellenérdekelt fél arról is beszél, hogy az állam beavatkozott az Egyház belügyeibe.

Az egyházügyi államtitkárság – a vonatkozó törvénynek mindenben megfelelve – egy alapos, a feleket többször is meghallgató közigazgatási hatósági eljárás lefolytatását követően jegyezte be az új vezetést. Nagyon nem elhanyagolandó, hogy ugyanez az egyházügyi államtitkárság egyébként néhány hónappal korábban, egészen pontosan 2023. január 17-én, – egy ugyanilyen eljárás lefolytatását követően – éppen Deutsch Róbert elnöki pozícióját erősítette meg, akinek az elnökségét akkor Paskesz Zev vitatta.

Vallási bíróságra is hivatkoznak az Önök vezetőségét vitatók.

Így van. Deutsch Róbert álláspontja szerint nem szabadott volna az új vezetést megválasztó közgyűlést megtartani, mivel azt vallási bíróság megtiltotta. Ami számunkra teljességgel érthetetlen érvelés a részéről, tekintettel, hogy korábban éppen Deutsch Róbert negligálta az ő személyére vonatkozó ugyanezen “vallási bírósági” döntéseket. Másrészt látni kell azt is, hogy a zsidó vallási jog alapján ezek nem tekinthetők rabbinikus vallásügyi bírósági döntéseknek, nincs kötelező érvényük, sem vallási, és pláne nem világi jogi szempontból. Semmilyen bírósági döntést nem lehet hozni a felek meghallgatása nélkül.

Valamint mindenki könnyen meg tudja érteni, hogy érdekelt, érintett felek nem járhatnak el “bíróként” semmilyen ügyben.

Felhozzák még Önök ellen, hogy bejegyzésüket követően „puccsot” hajtottak végre, lezáratták a hitközséget, a zsinagógát, jogellenesen vették birtokba az irodahelyiséget.

Ezt is felettébb furcsa vádnak tartom, miután éppen Deutsch Róbert volt az, aki az egyházügyi államtitkárság által bejegyzett, minden értelemben legitim új vezetést megpróbálta megakadályozni abban, hogy átvegye az ingatlanok feletti rendelkezést, megtagadva bármilyen átadás-átvételt. Deutsch Róbert – egyébként birtoksértő módon – bezárkózott a Dob utcai épületbe, és lelakoltatta  mind a három zsinagógát, a kóser éttermet és egyéb helyiségeket. Az új vezetés az Egyház meglévő biztonsági szolgálatával együttműködve, minden hatósági kényszer vagy fizikai ráhatás nélkül jogszerűen került birtokon belülre.

A sajtóban többször elhangzott az az állítás is, hogy ez az egész a vagyonról, elsősorban is a „milliárdos ingatlanvagyonról” szól.

Aki ezt állítja, az nincs tisztában a valós viszonyokkal. Egyházunk csődben van, mozgósítható vagyona nincs. Ingatlanvagyona természetesen van, ám ezek a zsinagógáink, temetőink, az Alma utcai egykori, ma romokban álló szeretetotthonunk. Bárki azt gondolja, hogy ez „piacképes”, forgatható ingatlanvagyon? Vagy hogy a telkek, amelyeken állnak, felszabadíthatók? Teljesen abszurd! És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az ingatlanjaink sajnálatos módon döbbenetes műszaki állapotban vannak. A Dob utca-Kazinczy utcai – a nagyzsinagógát is magába foglaló – épületegyüttes teljeskörű felújítására mindmáig nem került sor. Ha a főbejáratot kinyitnánk, bármikor lezuhanhat a fél homlokzat. Egy nagy esőzésnél vödröket viszünk a padsorok közé a nagyzsinagógában, mert becsöpög az eső. Sosem lett befejezve a tóraolvasó emelvény sem. Világításhiányban szenvedünk. Nincs fűtés, nincs hűtés. Soroljam? Miközben az ingatlanegyüttes műemléki jogállású, így komoly – sok százmilliós azonnali pénzügyi kiadással járó – kötelezések a műemlékvédelmi hatóság részéről bármikor előíródhatnak. A teljeskörű rendbetétel pedig mára már sok milliárd forint lenne. Hasonló állapotban van a többi zsinagógánk is, csodálatos, Európa talán legszebb rituális fürdője a Kazinczyban romokban. Nem készült el a szeretetotthon felújítása sem, teszem hozzá, azért, mert az állam által erre biztosított „pántlikázott” pénz „egyéb célokra” lett felhasználva.

Meg akarják változtatni az Egyház vallási irányultságát, imádkozási szokásait?

Ezt meg honnan veszi?

Ezt a vádat is hallani Önökkel szemben…

Furcsa vád, figyelembe véve, hogy minden törekvésünk arról szól, hogy valahogyan megmentsük az Egyházat és vele együtt a tradicionális magyar orthodox zsidóságot. Ha már az előző vezetéseknek sikerült idáig juttatni minket. Egyébként Paskesz Zev korábbi főtitkár is arról számolt be minapi ATV-s interjújában, hogy a hívek a szokott rendben és módon imádkoznak zsinagógáinkban.

Ez a vád szélesebb kontextusba ágyazódik, miszerint Önök az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) és a Chábád vallási mozgalom kezébe játszanák át az Egyházat.

Nem tudom elégszer elismételni, hogy a célunk az Egyház és vele a tradicionális magyar orthodox zsidóság megmentése. A félreértés talán abból adódhat, hogy a MAOIH saját hitéleti infrastruktúrájának éppen a krónikus alulfinanszírozottság miatti fokozatos leépülésével párhuzamosan Egyházunk tagsága az elmúlt egy-két évtizedben egyre inkább a társegyház EMIH szolgáltatási rendszerét vette igénybe az oktatástól a vallási életen át számtalan területen. Ez egy alulról, a tagság szintjén épülő folyamat volt, és ma is az. És valahol természetes is, hiszen a MAOIH és az EMIH is orthodox zsidó közösség, hasonló gondolkodással, világnézettel, értékekkel.

E vád bizonyítékaként hozzák fel az Önökkel szemben állók, hogy amint felállt „az EMIH-közeli” új vezetés, rögtön beléptették a MAOIH-ot a „Chábád-közeli zsidó ernyőszervezet” European Jewish Association-be…

Erre a vádra tényleg legyen elég annyi, hogy a European Jewish Association és a MAOIH közötti együttműködési megállapodást a korábbi elnök, Deutsch Róbert látta el kézjegyével – jó egy évvel ezelőtt – 2022. május 27-én.

Hogy állnak a Mazsihisszel? Az elmúlt években eléggé feszült volt a viszony.

A Mazsihisszel való viszonyunk kétségtelenül összetett. A feszültség fő oka a már említett örökjáradék-elosztás, amelynek álláspontunk szerint igazságtalan mivolta és az ebből fakadó állandó forráshiány a tradicionális magyar orthodox zsidóság (hitéleti) fejlődésének egyik gátja. Eddig e téren nem sikerült egyezségre jutnunk, reméljük ugyanakkor, hogy a Mazsihisz nemrég megválasztott új vezetésével újra el tud indulni a diskurzus, és sikerül megoldást találnunk az évtizedek óta feszítő kérdésekre. Hiszem, hogy ez közös érdek.

Hogyan tovább?

Mindenekelőtt túl kell éljük a következő heteket-hónapokat. Gazdaságilag.

Arra kérjük a zsidó társegyházakat, egyéb felekezeteket, zsidó és felekezetünkön kívüli honfitársainkat, hogy segítsenek.

Kézenfekvő lenne az államtól kérni…

Miért adna az állam egy olyan Egyháznak, egy olyan közösségnek pénzt, amely csak vegetálgat? Előbb ki kell dolgoznunk egy “a szélesebb közvélemény számára is” világos elképzelést, ha úgy tetszik, egy világos víziót a jövőnkre vonatkozóan. Ha ez megvan, és ha ez értéket képvisel nemcsak a saját közösségünk, hanem a szélesebb társadalom számára is, akkor már büszkén állhatunk oda, hogy szeretnénk, ha az állam hozzájárulna céljainkhoz.

Tegyük fel, sikerül azonnali anyagi segítséghez jutni. Mi a következő lépés? 

Rendbe kell raknunk a dolgainkat. Millió feladat van. Mindenekelőtt folytatnunk kell a radikális költségcsökkentést, hogy egyensúlyba tudjuk hozni a gazdálkodásunkat. Minden létező költséget újra és újra meg kell vizsgálnunk, hogy szükséges-e, illetve szükséges-e azon a szinten. A következő lépés, hogy újra kell raknunk a hitéletünket. Szörnyen rossz állapotban van ma. Kevés a tagunk, és közülük is csak kevesen járnak imádkozni, emiatt hosszú évek óta nincs például imádkozás a nagyzsinagógában. Mi szeretnénk megnyitni. Ez régi álmom. Igaz, a női karzattal együtt 1.100 ülőhely van benne, de nem baj, valahol el kell kezdeni. Az eleink nem azért építették, hogy belepje a por, hanem azért, hogy istentiszteleteknek adjon helyet. Rendet kell raknunk a levéltárunkban. Katasztrofálisak az állapotok. Madárfészkek, csikkek, szemét, mocsok mindenütt. Hiányoznak régi, értékes iratok. De az egész központi ingatlanban hasonlón katasztrofálisak az állapotok. Szent tóratekercseink százával porladnak, döbbenetes körülmények között egy raktárszobában. Óriási a gond a konyhánkkal: felújítását úgy rendelték meg – a szerződés nincs meg –, hogy nem volt rá fedezet. A felújítás nincs kész, és nincs is kifizetve. Rendbe kell rakni a Hanna éttermet, amelyet jelenleg Egyházunk üzemeltet, és ami havi sok milliós mínuszt termel. Míg korábban prosperált, az elmúlt két évben deficitessé vált, nem hozza, hanem viszi a pénzt. Bármikor a nyakunkba szakadhat az általunk fenntartott Wesselényi Utcai Bölcsőde és Óvoda kérdése: az intézmény jelenleg havi több mint 10 millió forintot visz el. Ez is fenntarthatatlan.

Heroikus erőfeszítésekre lesz szükség. Mi az a vízió, amelybe kapaszkodva képesek lesznek kitartani?

Mindenekelőtt van egy mély belső meggyőződésünk. Miszerint a több, mint 150 éves múlttal rendelkező tradicionális magyar orthodox zsidóság, ez a csodálatos szellemi, vallási, kulturális hagyomány nem tűnhet el. Hogy megújítható, hogy újra élettel tölthető meg. Másrészt azt is gondoljuk, hogy az egész magyar nemzet, nemcsak a magyar zsidóság számára érték, hogy ma Magyarországon lehetséges zsidó élet. Lehetséges egy színes, vibráló zsidó élet, a Holokauszt majd 80 évvel ezelőtti tragédiája dacára. Hiszünk abban is, hogy a megújuló MAOIH segítségével Magyarország, és ezen belül Budapest egyik fő desztinációjává válhat a világ orthodox zsidó zarándokturizmusának. Kevesen tudják, de már ma is évről-évre 70-100 ezer orthodox zsidó zarándok érkezik hazánkba. Megfelelő infrastruktúra hiányában ők ma csak kevés ideig maradnak, és jobbára elkerülik a fővárost.

A mi központi ingatlanunk alkalmas lenne arra, hogy egyfajta vallási szolgáltató-központként – kóser szállodával és étteremmel, zsinagógával – kiszolgálja őket. Végezetül nagyon hiszünk a zsidó oktatásban. A Mazsihisz és az EMIH ezt ma a bölcsődétől az egyetemig lefedik, ám létezik egy olyan szint, ahol van keresnivalónk, ez pedig a kolel, a házas fiatalemberek iskolája. Szeretnénk egy kolelt létrehozni, a központi ingatlanunkban, tanárokkal, apartmanokkal, élénk hitélettel.