1929 telén, kiszlév 15-én mintegy 800 egykori bócher gyűlt össze Pozsonyban, hogy az ottani híres jesivában emlékezzen meg a Sévet Szajfer, vagyis Ráv Schreiber Szimche Bunim jorcájtjáról, s egyúttal a jesiva alapítójának, a híres Chászám Szajfer, azaz Ráv Schreiber Majse rabbi emléke előtt is tisztelegjen.

A jeles alkalomból a pozsonyi Agudasz Jiszroél kiadásában és Schill Jehuda Léb (1884–1944) bazini rabbi szerkesztésében könyv jelent meg a Chászám Szajfer életéről. E könyvből az orthodoxia akkori hetilapja, a Zsidó Ujság kiemelte a pozsonyi jesiva alapítójának egy napját, mely a következőképp festett:

„Reggel négy órakor kel minden nap, pedig éjfélig tanul. Mihelyt lehet, táliszban és tfilinben a beszhámidrosba megy imádkozni. Az imákat nyilvánosan, mindig az ismert askenáz rítus szerint mondta el. Ima után még táliszban és tfilinben Mógén Ávrohon-ot tanult, kivéve péntekenként és ha valahol »majhel«-teendője volt. Tanulás közben hoztak neki igen forró kávét és miután »bajré nefósajsz« imát mondott, befejezte a tanulást, felvette a »Rábénü Tám«- tfilint. Ezek után hazament s bőséges reggelit vett magához. Otthon előkészült aznapi előadására. 10-től 12-ig siürt adott elő. Utána a postán hozzáérkezett vallási kérdéseket olvasta, tárgyuk az ebéd alatt foglalkoztatta s ebéd után már pontosan meg volt állapítva a döntés. Az egészen könnyű ebéd után lefeküdt. Utána megfelelt a hozzá intézett sürgős kérdésekre. Az elméleti, talmudi kérdésekre szerdán és csütörtökön válaszolt, mert e napokon nem adott elő fő-siürt. Minchó és máriv között ugyancsak előadott növendékeinek. Az éjjel a tanulásnak volt szánva. Éjfél előtt sohasem feküdt le s azt mondotta, hogy életében sohasem aludt éjjeli 11-től 12-ig. Mert bócher korában korán ment lefeküdni s éjjel 11-kor kelt fel tanulni s idősebb korában csak éjfélkor tért nyugalomra. Tizennégy esztendeig, hét éves nagymartoni működése alatt s pozsonyi működése első hét esztendejében alig aludt valamit. A nap minden szakában fogadta a hozzáfordulókat, kivéve akkor, amikor siürt adott elő. A micvók szép alakban és méltó keretben való ünneplésére minden áldozatra készen volt. Így például igen nagy összegbe került, amíg megszerezte mesterének Reb Nószon Adlernek széfer Tóráját, amelyből állandóan »lájnolt«.”

Forrás: „A Chászám Szajfer egy napja”, Zsidó Ujság, 1930. 6. évf. 1. szám, 3. old.

A pozsonyi jesiva diákjai és mesterei 1929-ből. Forrás: Yad Vashem, képszám: 70819.