Az 1956-os forradalom mártírsorsú miniszterelnökének, Nagy Imrének és társainak 1989. június 16-i újratemetésére emlékezünk a mai napon. Az újratemetésre 31 évvel Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós kivégzése után került sor. 1958. június 16-án hajnalban a kivégzetteket – hogy nyughelyüket senki ne ismerje és látogathassa – az Országos Börtön sétálóudvarán földelték el, a földhányást lommal fedték be.

A mai ünnepség koszorúi Nagy Imre szobránál

A mártírok újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye volt.

A néhai miniszterelnök, Nagy Imre budapesti szobránál ma reggel Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Államtitkára mondta el emlékező beszédét. Gondolatiban gyöngysorként fűzte össze a dicső 1848-49-es szabadságharcunkat, a kommunista rezsim elleni 1956-os forradalmunkat és az 1989-1990-es rendszerváltásunk nagyszerűségét. Államtitkár úr – levonva a történelmi tanulságokat – óvott az akár keleti akár nyugati diktátumoknak való megfelelési kényszertől, és hitet tett a béke és az erős nemzetállamokon alapuló Európai Unió mellett.

Az emlékezés keretében részlet hangzott el Nagy Imre Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa előtt elhangzott utolsó szó jogán elmondott – erkölcsi hitvallásnak is beillő – beszédéből.

Az ünnepség záróakkordjaként a kegyelet koszorúit helyezték el az állami, önkormányzati vezetők, valamint az ’56-os szervezetek képviselői.

A mai ünnepségen a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközséget Keszler Gábor elnök képviselte.

Az 1989-es újratemetésen Mensáros László és Darvas Iván színművészek állnak szimbolikusan őrt a ’56-os hősök ravatala előtt.