Peszáchtól a Tóra kinyilatkoztatásának ünnepéig folyik az ómer-számlálás, mely az idő múlására, életünk rövidségére figyelmeztet bennünket. Ma elseje, holnap másodika, tizedike, huszadika az ómernek és így tovább, mígnem az ómer-számlálásunk véget ér és mi a kinyilatkoztatás ünnepét üljük.
Így van az életben is. Tegnap, ma, holnap, míg a ma és holnap is tegnappá válnak. Intő jel gyanánt lebegjen hát előttünk gyors tovasuhanása életünk napjainak és a mulandóságunkra emlékeztessen bennünket!
„Három részre oszlik az éjjel.” – mondják a Bölcsek. Három szakra oszlik a mi földi létünk éjjele is. Mert csakis a másvilági létben köszönt bennünket a valódi nappal, a valóság felismerésének napja diadalmaskodik ott a földi létben ápolt tévelygések ködfellegei fölött, és széjjeloszlatja azokat. De amíg itt e földön bolyongunk, mindaddig téves eszmék és hamis eszmények homálya környékez bennünket – küzdjünk ellenük!
„משמרה ראשונה חמור נוער” – Első szakaszában az emberi élet éjjelének, vagyis az ifjú korban igencsak könnyen hallgat az ember a testi kívánalmak csábításának.
De elül az ifjúság tüze és komolyabb korszak követi, nehezebb időszak váltja fel azt. Már nemcsak saját magáért küzd, hanem családot alapítván hozzátartozóiért fáradozik. Ekkor már csöndesebb, szelídebb az örömökre. Az ilyen életből merített tapasztalatok szerint, az emberek többsége „érett korukban” a családról való gondoskodás szerinti kötelességének jelszavára hivatkozva, sok egyéb, épp oly szent kötelességek teljesítése alól ki szeretne bújni, ahogy áll a Talmudban: „משמרה שניה כלבים צועקים”. Az ember élete második szakában az fukarrá és zsugorivá válik.
Végezetül pedig beköszönt a „משמרה אחרונה”, a földi lét éjjelének végső szakasza, amikor már közel van a reggel, az öröklét hajnalhasadása. Őszi napsugárként ébred bennünk az Isten felé hívó vágy. Végre felismerjük a vallásban rejlő Isten-i erőt.
Sajnos, sokszor csak a késő aggkorban, a sír szélén óhajt a test kibékülni a lélekkel. Igyekeznünk kell hát akkor oltani a kártevő tüzet, amikor még lángol bennünk, és nem csak akkor igyekezni menteni a kárt, mikor már kialudt a tűz.
Tekintsük kincsnek napjainkat, s használjuk fel azokat értéküknek megfelelően, az Isten-szolgálatba állítva!
Ráv Fischer Mordche Efrájim Fischl sárospataki rabbi tanítása alapján.