„Egész zsákmányát pedig gyűjtsd össze a piacára; égesd el tűzben a várost meg egész zsákmányát teljesen az Örökkévalónak […] és maradjon örök rom, ne építtessék föl újra.” (5Mózes 13:17.)

Hogy egész város is a bálványimádás útjára tudott tévedni, az annak jele, hogy lakói csak anyagiakban voltak érdekeltek, csak ezekben társultak és közben nem figyeltek a lelki, szellemi dolgokra. Ezért „tömődött el” szívük annyira, hogy el kell pusztítani őket. Sőt, nem csak őket, hanem anyagi javaikat, vagyonukat is, mely romlottságukat okozta (אבני אזל).

„[…] és adjon neked irgalmat, irgalmazzon neked és sokasítson meg téged […]” (5Mózes 13:18.)

Hogy kerül ez a poszuk a bálványimádó városról szóló szakaszba? Mivel a parancsolat szerint egy ilyen várost ki kell irtani, kard élre kell hányni, ez a kegyetlenség természetét plántálhatja az ember szívébe. Úgy, ahogy mondja az Ráv Chájim Ibn Attar, akinek azt mesélte egy jismaelita rabló banda, hogy rablás és gyilkolás közben meg nagyobb késztetést éreznek a pusztításra, és a kegyelemnek még a szikrája is kivész a szívükből. Ezért attól kellene félnünk, hogy itt is, amikor a Tóra megparancsolja, hogy ezt a bűnös várost el kell pusztítani, ez a kegyetlenség, vérontás hajlamát hozhatja a szívbe. Ezért ígéri meg az Örökkévaló, hogy „ad neked irgalmat” – az irgalom erejét teszi szívedbe, a kegyetlenség ereje helyett. (אור החיים)

„Midőn pedig hosszú neked az út, úgy, hogy nem bírod elvinni, mert nagyon is távol van a hely melyet kiválaszt az Örökkévaló […]” (5Mózes 14:24.)

Miért írja duplán a Tóra: „midőn pedig hosszú neked az út”, majd utána újra „mert nagyon is távol van a hely”? Az Örökkévaló szolgálatáról úgy áll, hogy: „Hanem közel van hozzád az igen nagyon, szádban és szívedben, hogy megtegyed.” (5Mózes 30:14.) 

Aki mégis úgy érzi, hogy a Teremtő szolgálata súlyos teher számára, az annak jele, hogy távol van tőle az Örökkévaló, mert ha közel lenne hozzá szeretettel, akkor nem érezne semmi súlyt, semmi terhet. „Midőn pedig hosszú neked az út, úgy, hogy nem bírod elvinni […]” – súlyos számodra a teher, nem bírod cipelni, ez számodra a  jele, hogy „nagyon is távol van a hely” – vagyis a Teremtő tőled (אלשיך הקדוש).

Gut sábesz, Paskesz Zev

English Corner – Parashat Re’eh

The beginning of parashat Re’eh presents us with a monumental choice: “See, I’m presenting before you today the blessing and the curse […]” We have freedom of choice, to decide between good and evil, and we are rewarded accordingly. Any right thinking person would opt to pursue good and receive the blessing, of course. It would seem fairly straightforward, too; just perform plenty of mitzvot and keep away from sin.Its so simple! So what has been of keeping us from achieving it?

These days , the dangers of environment are greatly under estimated. If we want to attain the blessing that HaShem promises us, we have to be smart enough to choose our environment correctly. This can often be the easiest that HaShem promises us, we have to be smart enough to choose our environment correctly. 

This can often be the easiest way of moving in the correct direction. Great attention must be paid to the atmosphere within which one finds oneself. The danger is always that we overestimate our capabilities of withstanding negative influence. We must take note of the extent to which the Torah warns us to live in pure surroundings, telling us to destroy even the slightest remnant of idolatry Parashas Re’eh stands as a lesson for us to take the greatest care with regard to the environment in which we live. (Slifkin, Brea)

Shabbat Shalom, Paskesz Sharon