Tisztelt Hittestvéreim, kedves Olvasók!

A Tóra Fényénél – Sokszínű orthodox zsidó életvilágok a hurbán előtt című, a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjteményben megtekinthető időszaki kiállításon elhangzott emlékező beszédemmel kívánok minden kedves zsidó hittestvéremnek kóser Pészáchot, szép és békés ünnepet!

Keszler Gábor elnök

Tisztelt egybegyűltek!

Nagy örömömre szolgál, hogy a MAOIH elnökeként láthatom, amint az évtizedeken át méltatlan körülmények között és elhanyagoltan szunnyadó tárgyak, képek, dokumentumok a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség Levéltárából végre életre kelnek és most, a HDKE kiváló muzeológusainak köszönhetően egy igen színvonalas kiállítás keretében a nagyközönség számára is megismerhetővé válnak.

Köszönöm dr. Glässer Norbert, dr. Fényes Balázs és Beke Zsolt kiváló munkáját, mellyel a régi magyar orthodoxia létrejöttét, mindennapjait új szemszögből, egy különleges perspektíván keresztül mutatják be a látogatók számára.

Köszönöm Zima András, Bíró Hajnalka, Nagy Adél, és a HDKE összes kollégájának munkáját, melynek révén a kiállítás ilyen magas színvonalon, látványosan létrejöhetett.

Meg kell említenem, hiszen a MAOIH Levéltár alapjainak letételéért, illetve a fáradságos napi áldozatos munkájukért köszönettel tartozom Bíró Ákosnak, az Orthodox Levéltár igazgatójának, illetve Kovács Krisztina és Sturovics Andrea levéltárosoknak.

Az orthodoxia, bár önmagát a neológiától igyekezett mindig elválasztani, sok szempontból igen hasonlóan viszonyult a magyar állameszményhez.
Az orthodox zsidóság számára evidencia volt, hogy jogaikat az uralkodó kezeiből nyerték el, és a Jeruzsálem királya címet is viselő magyar király tisztelete ugyanolyan magától értetődő volt a mi számunkra is, e tekintetben nem volt különbség az Oberlandi és városi, Nyugat-Magyarországi régi askenázi orthodox, és az Unterlandi, Kelet-Magyarország-i hászid, vidéki zsidói között.

A kegyes uralkodó eszményképe társult tehát a modernitás egy új igényével, mely egy addig ismeretlen, új, központi szervezetbe tömörítette az addig önállóan létezett hitközségeket, mely központi szervezet utódja a MAOIH. A modernitásra, a minket körbe ölelő új világra nekünk magunknak, ahogy 1870 után eleinknek, ugyancsak válaszokkal kell szolgálnunk.

Azonban van, amire mindez nem hathat ki, mert van, ami örök és állandó, ez pedig a Tóra, melynek fénye most az Önök által megalkotott kiállítás révén még erősebben világít.

Megragadva ezt az alkalmat, engedjék meg, hogy ezúton kívánjak mindannyiuknak kóser és boldog Pészáchot!

Pészách a szabadság ünnepe, azonban sajnos sok tekintetben most háborús időket élünk, 2023. október 7-e pedig – a Hamasz kegyetlen terrorjának napja – gyászkeretes nappá változott mindörökre.

Szerte a nagyvilágban, nap mint nap kell elszenvedni a modern kori antiszemitizmus verbális és sajnos nem egy esetben fizikai atrocitásait.

Ezért a mostani nehéz időkben imádkozzunk együtt azért is, hogy a fogságban lévő 130 túszul tartott testvérünket – akik most is Gáza alagútjaiban rettegnek a túlélésért és csak áhíthatják a szabadságot – elengedje az új, gonosz fáraó és hogy jövőre velük együtt ünnepelhessünk Jeruzsálemben!

Holnap a széderasztalt körbeülve adjunk hálát a Jóteremtőnek, hogy békében ünnepelhetünk, és reménykedjünk, hogy minden évben többen üljük majd meg az ünnepet, kóser módon, hagyományaink szerint, átörökítve a לדור ודור, nemzedékről nemzedékre, mert ahogy a Tórában tanuljuk, “Az Őrködés éjszakája ez az Örökkévaló előtt, amelyet meg kell őrizni Izráel összes gyermekeinek nemzedékeken keresztül.”

Még egyszer hála és köszönet mindazok munkájáért, akiknek köszönhetően ez a kiállítás létrejöhetett, a kiállítás látogatóinak pedig kellemes időtöltést, sok szép kulturális élményt kívánok!