A hagyomány úgy tartja, hogy a nagy emberek sábeszkor távoznak a földi életből, épp úgy, mint Joszef, Mose Rábénu vagy Dávid háMelech. Herczog László, Reb Jákov Herczog is magára vette már a szombatot, mikor a péntek esti kidustól hirtelen magához szólította az Örökkévaló. S ennek a támuz 21-ének már nyolc éve! 

Reb Herczog régi vallásos család sarja, nagyapjáról Deutsch Gábor זצ״ל egy 2002-es írásában a következő történetet örökítette meg:

„A nagyapa Nagybörzsönyben volt vendégfogadó tulajdonos, kiváló vallási nevelésben részesült, jeles jesivába járt. Házában sokan megfordultak, híres vendégei voltak, talán még Élijáhu próféta is járt nála. Úgy történt, hogy ismeretlen vendég érkezett a községbe. A vendéglős nagyapa szobájába vitte a vacsorát, amikor látta, hogy az utazó előtt ott a szédertál és a Hágádat olvassa. Kérdő tekintetére ő azt válaszolta, hogy ma peszách séni – második peszách – van, ijár hó 14. – ugyanis a Tóra előírja, hogy aki annak idején valamilyen okból (utazás, betegség miatt) a peszáchi áldozatot nem mutathatta be az ünnep alatt, egy hónap múltán pótolhatja mulasztását. Ma annyi maradt a hagyományból, hogy ilyenkor pászkát szoktak enni. Mivel a vendég a teljes szertartást megtartotta, a házigazda leült melléje és csatlakozott hozzá. Hajnalban valami meleg itallal akart kedveskedni az idegennek, benyitott a szobába, amelyet üresen talált. Nem értette, hiszen az előtérből ki sem mozdult, azon keresztül lehetett a házat elhagyni, mégis a vendégnek nyoma veszett. […] Örök rejtély, hogy ki lehetett a látogató. Talán csak nem… a Próféta?”

Herczog László újpesti orthodox családba született, apja Herczog Gyula, Reb Slomó Jicchák rabbi volt, aki szmicháját a híres pozsonyi jesivában, a Dáát Szófertől kapta, anyja Klein Klára, Mirjám Rivka volt. A vallásosságot tehát a szülői házban szívta magába, majd Tóra-tudását Sáje Benedikt rabbi Dob utcai jesivájában tökéletesítette. 

Kiválóan lejnolt és előimádkozott, egy másik korszak túlélő öregjei mondtak „umájn”-okat a szebb időket idéző áldásaira és újabb nemzedékek tanultak meg tőle dávenolni. Működésének fő helyszíne a Dessewffy utcai zsinagóga volt, ahol később megalapította az Or Chádás nevű Talmud központot is, s ahol minden reggel dáf jomi tanulást tartott.

1978-ban Londonba utazott, ahol mohél diplomát szerzett R. Jiszráél Immanuel Jakabovits főrabbitól és R. Jiszráél Brudi Sterntől. Majd hazajövetele után több száz bríszt csinált nem csak Magyarországon, de a szomszédos országokban is, mint a környék egyetlen mohelje.

1979-ben házasodott össze Judittal, mindenki Jutkájával, akivel két leányt neveltek fel, s akik később számos unokával tették boldogabbá őket. 

Reb Herczog aktív feladatokat vállalt az Orthodox Hitközségben is – hosszú ideig főtitkára volt, majd 2004-ben, Fixler Hermann זצ״ל halála után ő lett a Hitközségünk elnöke, mely pozíciót jóval azon túl is ellátott, minthogy azt az egészsége diktálta volna.

A Tóra-tanítás és brísz mellett pedig a legnagyobb és legönzetlenebb micvát is magára vállalta, חסד של אמת, az elhunytak iránti tiszteletadást a טהרה-kon vitte végbe. 

A hagyományoknak megfelelően a lehető leggyorsabban, sábesz után, még támuz 22-én eltemették a régi Gránátos utcai orthodox temetőben, ahol együtt zokogott a főváros egész vallásos zsidósága.

Reb Jákov Herczog nyolcadik jorcájtja idén szerdára esett, mikor a felejthetetlen emlékű rásekol macévája mellett újból minjen imádkozott. 

!יהי זכרו ברוך