Idén augusztus 17-ére esik a budapesti orthodox bész din egyik nagyjának, Steif Jonáhtán (1877–1958) rabbinak az évfordulója, elul 9.

A Ktáv Szofer egyik kiváló tanítványa volt Pozsonyban, aki aztán évekig a nagymúltú ungvári hitközség dájenje lett, s akit 1923-ban választottak be a pesti orthodox bész dinbe.

A vészkorszak idején sok üldözött és rabbi fordult hozzá háláchikus útmutatásért. Egyszer a bánffyhunyadi jesiva vezetője, Ráv Izráel Ávrahám Méir (1913–1995), a ילקוט המאירי szerzőjét megkérdezték, hogy munkaszolgálaton, gettóban és egyéb rettenetes körülmények között lehet-e nem kóser ételt enni, mire Izráel rabbi a kérdést továbbküldte Ráv Steifnek. A híres pesti dájen úgy döntött, hogy ilyen szorult helyzetben az evés pikuách nefes leáhár zemán, – ha valaki ilyenre kényszerül, hogy az éhenhalástól csak a tréfli étel menti meg, akkor helyes ha azt úgy fogyasztja el, ha valami rossz ízűt – például hamut – kever az ételbe, és csak a szükségeset eszi meg belőle, kis adagokban.

A Holokauszt után az Egyesült Államokban, a New York-i Williamsburgban telepedett le, ahol a קהל עדת יראים וויען közösség vezetője lett, ezért többen mint „wiener rov”-ként is említik. Ráv Steifről Mose Feinstein rabbi, a 20. század egyik nagy poszekje azt mondta, hogy gádol hádor, vagyis a „generáció nagyja”. Talmudi magyarázatai a Beráchot és Hulin traktátusokról חדשים גם ישנים címen jelent meg.

Emlékéből fakadjon áldás, זכר צדיק לברכה!