Cím: 1075 Budapest, Kazinczy utca 29–31.
E-mail: info@maoih.hu
A zsinagóga rövid története
Az Orthodox Izraelita Hitközség 1909-ben hirdetett pályázatot egy több funkciós hitközségi komplexum felépítésére, ami a nagyzsinagóga mellett magában foglal, tanházat, rabbi lakást, iskolát, székházat, konyhát és étkezdét is. A pályázatokat egy építész szakembereket is magában foglaló bizottság bírálta el, mely a győztes tervnek Porgesz József és Skutetzky Sándor közös munkáját választották, ám végül a Hitközség úgy döntött, hogy a Löffler-fivéreket, Bélát és Sándor Samut bízza meg.
A komplexumból elsőnek 1911-ben az iskola, majd 1912-ben a Dob utcai székház készült el, aminek fő díszítő elemi a Róth Miksa műhelyében készült színes ólomüveg ablakok, melyek a zsinagógában is visszaköszöntek. A zsinagógát 1913. szeptember 29-én avatták fel az őszi nagyünnepek alkalmával.
A több mint 1000 ülőhelyes zsinagóga falfestészetében megtaláljuk a magyar szecesszió díszítőelemeinek széles skáláját, a padokon és a bimán erdélyi motívumokat érhetünk nyomon a fafaragásokon, míg a keleti fal oszlopain eozinmázas Zsolnay porcelánberakásokat találhatunk. Az enteriőr gazdag díszítéséhez képest a homlokzat kifejezetten visszafogott, melynek fő akkordját a pártázaton olvasható, elegáns levélornamentikával szegélyezett tórai idézet jelenti, mely magyar fordításban így hangzik: „Milyen félelmetes ez a hely; nem más ez, mint Isten háza és ez az ég kapuja.” (1Móz. 28:17.)
Szép hagyomány, hogy a Tóra-szekrény bal oldalán található rabbiszéket Reich Jákov Koppel főrabbi, a zsinagóga első rabbijának 1929-es halála óta nem használják a közösség vallási vezetői, ugyanis közvetlen utódja, egyben veje Sussmann Mordekháj Efrájim Fischl rabbi tiszteletből és szerénységből nem akart ugyanarra a helyre ülni, ahol szentéletű elődje. Ezt a szokást pedig az őt követő rabbik is folytatták.
