Elul és a sófár
A múlt héten beköszöntött elul hónap, a Kazinczy utcában, mint szerte a vallásos világban mindenhol felhangoztak az első sófar-hangok is.
A sófár-fúvást ros chódes második napján, idén augusztus 28-án, vasárnap kezdtük meg és onnantól mindennap a sácharisz ima után négy hangot (תרועה, שברים, תקיעה és תקיעה) fújnak, csak erev ros hásáná előtti napon szakítják meg a rendet, hogy szünetet tartsanak az önkéntes fúvások és a micva-köteles fúvások között.
A sófár fúvásának ebben a hónapban az az oka és célja, hogy a népet bűnbánatos megtérésre ébressze. Mert olyan a sófar természete, hogy felébreszt és felriaszt, miként az Írás mondja: „אם־יתקע שופר בעיר ועם לא יחרדו – Megfújják-e a sófart a városban, hogy a nép meg ne riadna […]” (Ámosz 3:6.)
A mi országainkban továbbá az is szokás, hogy elul hó ros chódesének második napjától szukkot záró ünnepének napjáig, minden reggel és este az ima után elmondják a 27. zsoltárt. Ez a szokás a versnek azon midrás magyarázatán alapszik, mely szerint: „az Örökkévaló a világosságom, ros hásáná napján és az én üdvösségem, jom hákipurim napján, mert בסוכה a sátrába rejt, ez pedig a sátrak ünnepére mutat. Zsoltárokat is szoktak mondani együtt a közösséggel, mindenütt a helyi szokás szerint.
Mihelyst elul hava belépett, az engesztelés napjáig, ha az ember levelet ír a felebarátjának, köteles jelezni levelének az elején vagy a végén, hogy imádkozik érte és áldja, hogy a beköszöntő napokon írassék be és pecsételtessék meg a jó élet könyvébe.
A nagy és félelmes napok előimádkozója meg a sófar-fúvó már három nappal a zsidó újév előtt tartsák magukat távol minden olyan dologtól, ami tisztátalanságot okozhat és tanulmányozzák ki-ki képessége szerint az ünnepi imák és ünnepi költemények magyarázatát és a sófar-fúvás szabályait. Muszor, vagyis erkölcsoktató könyveket is tanuljanak, melyek felserkentik az ember szívét, hogy féljen az Örökkévaló rettenetességétől és fensége fényétől, mikor fölkel megítélni a földet.
Ha egy közösségnek – az Örökkévaló mentsen tőle – nem akad olyan sófár-fúvójuk, aki Tóra-tudós volna, nézzenek utána, hogy a מקריא a sófár-hangok diktálója legyen mindenesetre Tóra-tudós és legyen gyakorlott a sófar-fúvás szabályaiban, hogy az esetben, ha tévedés esnék a sóvár-fúvásban, tudja, mit kell tennie és megvizsgálni is tudja a sófárt, hogy alkalmas-e.