102 éve született Dr. Schweitzer József, Jehuda ben Smuel (ZTz”L) a neológia nagytiszteletű tudós főrabbija.

Dr. Schweitzer József (1922-2015) Széchenyi-díjas tudós, vallástörténész, egyetemi tanár, egykori országos főrabbi Schweitzer Sándor jogász és Hoffer Friderika gyermekeként született 1922. október 13-án, Veszprémben.
Anyai nagyapja, Dr. Hoffer Ármin Veszprém város főrabbija volt, aki később a budapesti Országos Rabbiképző Intézet professzora lett; az intézmény élén unokája követte 1985-ben, miután korábban szintén a nagyapa által 1928 és 1941 között betöltött rabbiszéket foglalta el 1982-ben a Hegedűs Gyula utcában.
Schweitzer József először kisgyermekként került a fővárosba, elemi iskolába. Tanulmányait már itt végezte, a PIH Reálgimnáziumában érettségizett 1940-ben. A világháború idején rabbiképzős tanulmányai közben munkaszolgálatra hívták be. Édesanyját még csecsemő korában, édesapját azonban a Hurbán idején veszítette el, akit az akkor még nem a fővároshoz tartozó Újpestről deportálták.

A Rabbiképzőt 1947-ben végezte el, bölcsészettudományi doktorátust pedig egy évvel korábban szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
Első rabbiszékét 1948-ban foglalta el Pécsett, majd 1981-ben jött Budapestre, ahol először a Talmud Egylet zsinagógájának, majd a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga rabbija lett. Scheiber Sándort követte a Rabbiképző élén és a zsinagóga rabbijaként is.
Múlhatatlan érdemei voltak a II. világháború utáni magyarországi zsidóság vallási és kulturális életének újraindításában, a hazai és nemzetközi tudományos életben. Ő még egy olyan világból jött, ahol a gyermekek már érettségi előtt kiválóan tudtak latinul és görögül, a héber nyelv ismerete, a jiddiskájt pedig von Haus aus volt a mindennapok természetes része. A Tórára, a héber Bibliára, a Talmud tengerére olyan mély és alapos világi ismeretek birtokában tekintett, mely a saját generációjában is kimagaslónak számított.

Ez tette lehetővé számára, hogy megértse a többségi társadalmat, miközben képes volt a Tórát a zsidó hagyomány és a bölcseleti tudomány szemszögéből egyaránt tanulmányozni és tanítani is. Azok, akik abban abban a szerencsében részesültek, hogy tanítványai lehettek vagy közelről ismerhették, a mai napig hálával és szeretettel gondolnak rá. Rabbiként, tanárként, zsidó vezetőként már életében legenda volt, aki világító fáklyaként volt a magyar zsidóság egyik jelképe évtizedeken át.
Elismerésekkel és a teljes társadalom tisztelete övezte élete utolsó éveiben a Dohány utcai hitközség, majd később a Keren Or zsinagóga rendszeres látogatója volt.

זכר צדיק לברכה

Emlékezete váljon áldássá mindannyiunk számára.

Keszler Gábor