Az egyiptomi kivonulás után nem csak a zsidók, de a világ népi is csodálattal gondoltak Mózes mesterünkre, azon férfiú nevére, akin keresztül az Isten-i csodák sorozata megtörtént. Egy arábiai fejedelem is kedvet kapott, hogy Izrael nagy mesterének jellemét megismerje. Elhatározta, hogy elküldi udvari festőjét, hogy fesse meg Mózes arcképét, s majd a kép alapján tudósaival megfejteti magának, hogy mire utalnak az arcvonások. Így is történt, a festő nagy gonddal vászonra festette Mózest, majd a fejedelem elé vitte, ki hívatta fiziognómusait, hogy azok megállapítsák a zsidó vezető természetét, hogy miben rejlik ereje.

A tudósok miután kitanulmányozták az arckép vonásait, egyöntetűen azt felelték a fejedelemnek, hogy „az illető rosszindulatú, fennhéjázó, pénzsóvár és uralkodni vágyó ember, akiben egyéb rossz tulajdonságok is vannak még.” Az uralkodó ezt hallván felcsattant: „Talán csúfot akartok űzni belőlem? Hiszen ez egy nagy ember képe, kinek dicséretét hirdetik s hatalmától reszketnek a népek.” A tudósok így a festőre hárították a felelősséget, aki viszont váltig állította, hogy ő lelkiismeretesen visszaadta Mózes vonalait. A fejedelem ezután elhatározta, hogy maga jár utána vajon ki mond igazat. A hosszú út után elérte Izrael táborát, ahol a fejedelem rögtön látta, hogy a festő hitelesen adta vissza Mózes képét, s így még inkább égett a vágytól, hogy négyszemközt is elbeszélgethessen vele.

Mózes eleget tett a kérésnek, s mikor az arab király előtte állt, Mózes, akit a Tóra a „föld legszerényebb emberének” ír le, észrevette vendége zavarát, s szívélyesen érdeklődött annak okáról. Erre a férfi visszanyerte nyugalmát, és elbeszélte látogatása okát, majd így folytatta: „Kérlek mester, mielőtt Isten glóriájától átsugárzott alakodat láttam volna, azt mondtam, talán tévedett a festő, mert nekem messze földön híres, páratlan képességű tudósaim vannak. Most viszont látom, hogy tudósaim csaltak meg.”

Erre Mózes így felelt: „Nem úgy van, a festő és tudósaid is kifogástalanul jártak el. A tudósaid által megállapított rossz tulajdonságok nagyon is megvannak bennem, de én erős akarattal és súlyos lelki küzdelemmel legyőztem a bennem rejlő rossz ösztönöket, ártalmatlanná tettem őket, s ezért lettem méltó ahhoz, hogy az Örökkévaló szolgájának választott.”

A תפארת ישראל után a csetneki Engelmann Simon írása alapján.

Kép forrása.