בס”ד

Széles körben ismert tény, hogy Szent Tóránk összesen 613 (תרי”ג) micvájának nagyobbik része, 365 (שס”ה) tiltás (לא תעשה), míg a kisebbik „fele”, 248 (רמ”ח) cselekvésre utasít (עשה).

Azt is látjuk, hogy a tiltó parancsolatok megszegéséért járó büntetés is rendszerint megjelenik Tóránkban, függetlenül attól, hogy az a földi Bész Dintől, vagy az Égi Bíróságtól jön. 

A cselekvő vagy tevőleges parancsolatok tekintetében azonban nem ezt találjuk. A Tórában csak néhány esetben, nagyon ritkán jelenik meg a cselekvő micva teljesítésének jutalma. 

Egyik ilyen példa a Tízparancsolatból is ismert, szülői tiszteletre vonatkozó parancsa:

”כבד את אביך ואת אמך למען יארכון ימיך על האדמה אשר ה’ א-קיך נתן לך” (שמות כ, י”ב)

„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a földön, amelyet az Ö-való I-ned ad neked.” (S’majsz 20. fej. 12. mondat)

Ugyanez a tartalom jelenik meg bővítve a Voeszchanon hetiszakaszban is: „…hogy hosszú életű legyél és hogy jó legyen neked…” (D’vorim 5. fej. 16. mondat)

Ugyanakkor a Ki Szécé hetiszakaszban, a Siluach hákén micvájában ez áll:

„כי יקרא קן צפור לפניך בדרך בכל עץ או על הארץ אפרוחים או ביצים והאם רבצת על האפרחים או על הביצים לא תקח האם על הבנים. שלח תשלח את האם ואת הבנים תקח לך למען ייטב לך והארכת ימים” (דברים כ”ב, ו-ז)

„Ha utadban madárfészek kerül eléd valamely fán vagy a földön, amelyben fiókák vagy tojások vannak, és az anya(madár) a fiókákon vagy a tojásokon ül, ne vedd el az anyát a fiai fölül. Küldd el (hessegesd el) az anyát, és a fiait (csak az után) vedd el, azért, hogy jó legyen neked és hosszú életű legyél.” (D’vorim 22. fej. 6–7. mondatok)

A Tóra világosan, egyértelműen tanít minket a madárfészek – az anyamadár elhessegetése – micvájának jutalmára, amely a hosszú élet.

Ugyanakkor két helyen is áll a szülői tisztelet micvájának jutalma, amely a hosszú élet.

Általános vélekedés, hogy a Siluách hákén „könnyű micva”, míg a Kibud ov voém (szülői tisztelet) pedig „nehéz”. A két tevőleges micva teljesítésének jutalma viszont azonos?

Erre (is) áll a Perekben Rabbi J’hudo Hanoszi mondása:

”והוי זהיר במצוה קלה כבחמורה, שאין אתה יודע מתן שכרן של מצוות” (פרקי אבות ב,א)

„Legyél éppoly figyelmes (gondos) a könnyű micva teljesítésében, mint a nehézben (súlyosban), hiszen nem tud(hat)od a micvák teljesítésének jutalmát” (Pirké Ávot, 2, 1)

A szülői tisztelet micváját miért tartjuk nehéznek? Számos írott – sőt halachikus – előírást kell betartanunk, és számos íratlan szabályt is. Azonkívül állandó, éveken, sőt évtizedeken átívelő, élethosszig tartó teljesítést követel tőlünk. Még haláluk után is tisztelettel, szép szavakkal kell említenünk őket. Ebben a folyamatban a „tévedés” vagy „elrontás” esélye nagy.

Az anyamadár elhessegetése, majd a tojások vagy a fiókák elvétele mindössze néhány percet vesz igénybe. Ráadásul csak egyszer-egyszer fordul elő konkrét eset életünkben. Könnyű micvának tartjuk.

A fentiekből az következik, hogy a mindennapi életünket átszövő emberi logika csődöt mond a micvák teljesítése és az értük járó jutalom egyenes értése között. Sőt, a Tórában levő micvák egy részének az oka is rejtve marad előttünk (חוקים). 

Mindebből az következik, hogy az Ö-való parancsait nem azért teljesítjük mert értjük az okát, vagy mert a teljesítés jutalmára gondolunk, hanem önmagáért, a micva minél tökéletesebb teljesítéséért.

Az Ö-való törvényei nem az emberi gondolkodás „szellemi termékei”, a Tóra nem szorul rá az emberi logika jóváhagyására. Nem szorul rá, hogy méricskéljük a micváit, hogy válogassunk közöttük, a könnyű vagy a nehéz csoportba soroljuk őket. 

Mi viszont rászorulunk, hogy életünk minden pillanatában az Ö-való felé, egy magasabb spirituális szintre emelkedjünk.

כתיבה וחתימה טובה

 Dan Daniel