A balsors egyik elhárítója, amint tudjuk: a jótékonyság. Hogy hogyan gyakoroljuk ezt, hadd mondjuk el a következő történetet:

Egyszer egy előkelő, elszegényedett hittestvér jött a híres rimanovi rabbihoz és kiöntötte előtte szívét. A rabbi nagy részvéttel hallgatta meg hívének beszámolóját és tekintélyes adománnyal bocsátotta el. Mikor távozott tőle, visszahivatta és újból egy tekintélyes adományt adott át neki. Erre híve csodálkozva kérdezte tőle: „Nem értem, miért ajándékoztál meg kétszer.” Mire a híres rabbi azt válaszolta: „Először azért adtam neked, hogy enyhítsem a saját szívfájdalmamat, melyet szomorú sorsod bennem kiváltott. Másodszor azért adtam, hogy eleget tegyek a Tóra parancsának.” A nagy rabbi továbbfűzte a gondolatot a Tóra idevonatkozó parancsával, mely szerint „Noszajn titén laj, v’ál jérá lvovcho b’szitcho laj.” – kétszer írja a Tóra  aszót, hogy adjál, először „Noszajn” adjál, „v’ál jérá lvovcho” saját lelkiismereted megnyugtatására, hogy ne legyen szívfájdalmad testvéred elesettségéből, és „titén” mégegyszer adjál, „b’szitcho laj”, mivel a Tóra ezen parancsának teszel ezzel eleget.

Kornitzer Mózes a rimanovi cádik tanítását 1943 őszén az OMZSE munkájának támogatása céljából idézte fel az Orthodox Zsidó Ujságban. Mi most, hála az Örökkévalónak békében élhetünk, háború és gyűlölet nem részei mindennapjainknak, azonban a tórai parancsoalt és a történet tanulsága univerzális, napjainkban is megfontolandó, mikor sokszor megfeledkezünk erről a fontos micváról.