„Irgalom Atyja! Magasban trónoló, kinek szeretete határt nem ismer, emlékezzél meg kegyelmedben ama jámborokról, ártatlanokról és tisztaéletű igazakról, kehilajsz hákajdes semoszrü náfsom al kedüsasz HaSém, a szent gyülekezetekről, akik feláldozták életüket a Te szent nevedért!” – ezt a mélységes fájdalmú emlékimát mondjuk könnybe lábadt szemekkel Peszáchtól a Sovüajszig és később a jeruzsálemi Szentély pusztulása fölött elrendelt három gyászhét alatti szombatokon.

Áv horáchámim! Irgalom Atyja! Könnybe lábadt szemmel nézünk fel mennyei trónusodra és kérdezzük: – miért is mondják a népek, hol van hát Istenünk? Vedd számon szolgáidnak a Te szent neved dicsőégére ártatlanul kiontott vérét! A történelem véres lapokkal tölti be a sokat szenvedő Jiszroél népének fejezeteit.

Áv horáchámim! Mikor lesz már szenvedésünknek vége? Mikor küldöd már a megváltás angyalát? Mert ma, az úgynevezett civilizáció idején ismét visszakerültünk a középkor kínzókamrájába, ahol a régi módszerek szerint kínoz ember embert…

Áv horáchámim! Irgalom Atyja! Mi rendületlenül bízunk a Te véghetetlen jóságodban. Hitünkben nem ingat meg sem csábítás, sem vad erőszak és itt állunk szilárd akarattal, a Benned való mélységes hitünk által felvértezve, elszántan, dicsőséges mártír őseink példáját követve, akik feláldozták nemes életüket a Te szent nevedért. De alázattal kérünk Tőled kegyelmet és mielőbbi megváltást, mert szenvedésünk pohara már teljesen betelt. Megérdemeljük a felszabadulást, „méaféló leajró”, a sötétségből a világosságba, „misib’üd lig’üló” a szolgaságból a szabadságba, kérünk, mielőbb legyen így.

R. Korein Dezső tanítása alapján.