Az előző hetiszakaszunkban megtudhattuk, hogy az áldozatok ősi szolgálatát manapság az imák útján végezzük. Pontosabban a Semone eszré, a 18 áldásos főimádság váltotta fel a korbán támidot, azt az áldozatot, melyet naponta kétszer mutattak be a Szentély idejében.

A Semone eszré fontos része a Modim, mely párhuzamba állítható a Korbán támiddal.

Azt gondolhatnánk, hogy a Modim „köszönetet” jelent, mint a „todá rábá” kifejezés. Igaz, hogy azt mondjuk, hogy „köszönetet adunk Neked életünkért… lelkünkért… csodáidért…” De az áldás úgy kezdődik, hogy: „Hálásak vagyunk neked, hogy Te vagy Örök Istenünk és atyáink Istene mindörökre életünk bérce, segítségünk pajzsa, Te vagy az nemzedékről nemzedékre.”

A Modim annak elismerése, hogy mindenünk az Örökkévalótól származik. Tehát mielőtt megköszönjük az Örökkévalónak mindazon jót, amit élvezünk, először is el kell ismernünk, hogy az mind Tőle fakad. Az elismerés pedig akkor válhat a legerősebbé, ha valaki már menekült meg veszélyes helyzetből.

Ez az oka annak, hogy az e heti szakaszunkban azt olvassuk, ha valaki túlél egy veszélyes helyzetet, akkor „korbán todá”-t kell hozni. Az embernek fel kell ismernie, hogy sorsa az Örökkévaló kezében van, ahelyett, hogy magának tulajdonítaná a szorult helyzetből való megmenekülését.

Sábát sálom,
Paskesz Sharon

In the previous parasha we learned that the ancient service of the korbonos is performed nowadays through prayer. Specifically, it’s the Shemonah Esrei prayer which replaces the korban tamid, the Korban which was brought twice daily.

The prayer of Modim is parallel to the Korban tamid.

We sometimes think of it as meaning „thanks” as in the phrase, „toda rabbah”. It’s true that we say that “we thank You… for our lives… our souls… and for Your wonders…” But the blessing begins with, “We are Modim to You, that You are HaShem, our God. Modim is an acknowledgement that the giver has been of benefit to the receiver. The receiver feels indebted to the person who did something for him that he wasn’t able to do himself, and that is why he expresses gratitude. Before we thank HaShem for all the good things that we enjoy, we must first acknowledge that they all come from Him. These feelings of acknowledgement will be felt most strongly by a person when he has been rescued from a situation of acute danger.

This is why in this parasha we are told that when a person survives dangerous situation, he brings Korban toda. The person recognizes that his fate lies in the hand of HaShem, rather than attributing his care to his own hands.

(Slifkin, Brea)

Shabbat Shalom,
Sharon Paskesz