בס”ד

B’résisz – nem csak kezdet

Tóránk legelső mondata így szól:

„בראשית ברא אלקים את השמים ואת הארץ:” (בראשית א,א)

Ezt a mondatot a legtöbb fordítás így ülteti át:

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a Földet.” (Mózes I. 1. fej. 1. mondat)

Az általánosan elfogadott, egyszerű fordítás abba a helyzetbe hoz minket, amely feltételezi, hogy a Tórában rögzített események időrendi sorrendben követik egymást, az események láncolatában ez az első láncszem, majd pedig a későbbi történések is – az idő sorrendjében – rögzítésre kerültek. 

Ebből a kényelmes helyzetből mozdít ki minket az, ha észrevesszük: a tulajdonképpeni teremtés leírása csak a harmadik poszuktól kezdődik, az első két mondat bevezetésnek tekinthető. 

RáSI is „kimozdít” minket ebből, amikor felhívja figyelmünket arra, hogy

„…ולא בא המקרא להורות סדר הבריאה…”

„…a Tóra (itt) nem (azért) jön, hogy a teremtés rendjét (sorrendiségét) tanítsa…”

Majd később egy, az egész Tórára jellemző alapelvre is utal, amikor ezt írja:

”…לא לימד המקרא סדר המוקדמים והמאוחרים כלום”

„…a Tóra nem tanítja (nekünk) a korábbiakat és a későbbieket egyáltalán.”

Ez egybevág azzal, a tanulás során számos esetben alkalmazott elvvel, amely szerint:

”אין מוקדם ומאוחר בתורה”

„Nincs korábbi és későbbi a Tórában.”

Vagyis a történések, az események egymásutániságát nem feltétlenül a kronológiai rend határozza meg. Nem egy időben – pláne nem egymást követően – történt események is kerülhetnek egymás mellé, ha a Tóra például erkölcsi tanítást ad nekünk. 

RáSI még nyelvészeti példákból is levezeti, hogy az önmagában álló „B’résisz” szó nem értelmezhető egyszerűen időhatározóként a mondatban. Más irányba kell elindulnunk, ha egy mélyebb értelmezéshez szeretnénk eljutni.

ב-ראשית , vagyis  בשביל הדבר הקרוי ראשית

Amiatt a dolog miatt/végett, amelyet Résisz-nek hívnak. Itt tehát ok és célhatározót kell keresnünk. Az Örökkévaló a Résisz miatt teremtette a (világ)mindenséget. Mit találunk a T’NáCh-ban a Résisz szóra? 

”ה’ קנני ראשית דרכו קדם מפעליו מאז” (משלי ח’, כ”ב)

„Az Örökkévaló szerzett engem útjának elején még az előtt, hogy alkotott volna.” (Mislé 8. fej. 22. mondat)

Mintha a Tóra beszélne egyes szám, első személyben önmagáról. A mondat arra tanít, hogy Szent Tóránk már készen állt az Örökkévalónál még a világmindenség teremtése előtt. A Mislében a Tórára áll a Résisz szó. Jirmijáhuban pedig a zsidó népre: 

”קודש ישראל לה’ ראשית תבואתה…” (ירמיהו ב,ג)

„Szent (elkülönített) Izrael az Örökkévalónak, termésének eleje…” (Jirmijáhu 2. fej. 3. mondat)

Itt tehát a zsidó népet nevezi Résisz-nek a prófétai könyv. A zsidó nép viszonya a többi néphez olyan, mint a Bikurim (zsengék) viszonya a termés egészéhez.

Ha tovább keressük a teremtés célját, akkor választ kaphatunk erre a szombat esti Ámidá-ból is:

”אתה קדשת את יום השביעי לשמך: תכלית מעשה שמים וארץ…”

„Megszentelted a hetedik napot nevednek, mert ez a célja az ég és föld teremtésének…”

Vagyis a harmadik „főcél” maga a Sábesz.

Összefoglalva tehát a teremtés célja egyaránt és egyszerre vonatkozhat Szent Tóránkra, Sábeszunkra és a zsidó népre is.

Dan Daniel