Hetiszakaszunk közismert képe Jákov ősapánk álma, melyben a földet az éggel összekötő létra van, s melyen az Örökkévaló angyalai közlekednek. Mikor Jákov felébredt, két dolgot mondott: „És fölébredt Jákob az álmából és mondta: Valóban az Örökkévaló van ezen a helyen és én nem tudtam. Félt és mondta: Milyen félelmetes ez a hely; nem más ez, mint Isten háza és ez az ég kapuja.” (1Mózes 28:16–17.)

Ősapánk második mondása szerepel szeretett zsinagógánk utcai főhomlokzatán is.

מַה־נּוֹרָ֖א הַמָּק֣וֹם הַזֶּ֑ה אֵ֣ין זֶ֗ה כִּ֚י אִם־בֵּ֣ית אֱלֹהִ֔ים וְזֶ֖ה שַׁ֥עַר הַשָּׁמָֽיִם

– már több mint egy százada hirdeti a generációk tagjainak, hogy szálljanak magukba és térjenek meg! Jákov ősapánk álmát magunkévá tehetjük, és metaforáját saját spirituális felemelkedésünkre fordíthatjuk. Belső növekedésünkkel, az Örökkévaló önzetlen szolgálatával visszatérve világunkba képesek lehetünk azt végleg megváltoztatni.

Ahogy azt a nagy haszid mesterünk, a kotzki Menáchem Mendel rabbi a Dávid király mondatából magyarázza: „Az ég az Örökkévalónak ege, de a földet az ember fiainak adta.” (Zsoltárok 115:16.) vagyis a mi feladatunk, hogy környezetünkben  megteremtsük a Tóra harmóniáját.