Nicávim (5Mózes 29:9–30:20.)

„És majd adja az Örökkévaló a te Istened mind ez átkokat ellenségeidre és gyűlölőidre, kik üldöztek téged.” (5Mózes 30:7.) – Miért adja a Teremtő a csapásokat ellenségeinkre, ahelyett, hogy egyáltalán elveszítené őket a világból? 

Ha nem lenne átok a világon, akkor nem éreznénk, hogy milyen jó dolog megmenekülni tőle. Akinek soha nem volt semmilyen betegsége, az nem érzi, nem tudja értékelni a nagy kegyet, hogy megszabadul tőle. Ezzel szemben viszont, ha valaki már beteg volt és meggyógyult mindig hálás lesz a Teremtőnek és örülni fog, hogy egészséges. Ezért, – hogy Izrael fiai érezzék és tudják az Örökkévaló szeretetét és segítségét – hozza ellenségeinkre az átkot, hogy tudjuk, megtapasztaljuk a Teremtő csodáját (תפארת יהונתן).

„Te pedig megtérsz és hallgatsz az Örökkévaló szavára és megteszed mint a parancsolatait, melyiket neked ma megparancsolok.” (5Mózes 30:8.) – Az ötödik könyv elején már áll: „Megszorultadban, midőn érnek téged mind e dolgok, az idők végén megtérsz az Örökkévalóhoz a te Istenedhez és hallgatsz a szavára.” (5Mózes 4:30.) – Miért ismétli meg újra a Tóra? 

Mielőtt az ember visszatérne az Örökkévalóhoz, nem is tudja milyen nagy volt a bűne, mert olyan távol van általuk a Teremtőtől, és el van merülve bűnei tisztátalanságában. Úgy ahogy áll: „A halott teste nem érzi a kés vágását.” (Talmud Bávli Sábesz traktátus 13. lap) Csak miután az ember elkezd visszatérni és közeledni a Teremtőhöz, akkor megérti, hogy mit is okozott bűneivel. Így, a תשובה – a megtérés – által egyre jobban és jobban visszatér az Örökkévalóhoz. Ezért miután áll már fent, hogy „megtérsz az Örökkévalóhoz”, írja most a Tóra, hogy fel fogsz ébredni még jobban és „megtérsz” (תפארת שלמה).

Még a fenti poszukra. A könyv elején álló mondatban úgy áll, hogy „megszorultodban”. Ezek szerint ott a megtérés, – תשובה – büntetés, csapások hatására történik. A Teremtő azonban azt akarja, hogy visszatérjünk hozzá akkor, amikor jól megy nekünk, mert akkor a megtérés teljes szívvel történik, mert tele van szívünk szeretetével, nem pedig csapások súlya által. Ezért azután, hogy tudatja velünk az Írás, hogy az első megtérés segít abban, hogy levegye rólunk a fájdalmat és elhozzon minket a megnyugvásra és békére, azt tanítja, hogy a lényeg ami utána történik: „te pedig megtérsz” – megtérsz, magadtól, nem pedig csapások által… (דברי יחזקאל-קלאסנא)

Gut sábesz, Paskesz Zev