Peszách ünnepére kaptuk a „beszéld el fiadnak” különleges parancsát. Feladatunk a következő nemzedék számára átadni az isteni üzenetet, mely szerint Izrael gyermekei az Örökkévaló népe. A Teremtő olyan csodákat művelt a zsidók számára, melyeket nem tett meg egy más nemzetért sem. A peszách este felhangzó kidusban ez áll: „aki kiválasztott minket a népek közül, és a nyelvek fölé emelt minket, és megszentelt bennünket parancsolataival.” Képzeljük magunk elé a zsidó nép immár négyezer éves láncolatát: az ősatyák nemzedékét, az Egyiptomba költöző generációt, a kiszabaduló rabszolgákat, az Izrael Országát meghódító őseinket, a bírák korát, az első Szentélyt, Jehuda és Izrael királyait, a babilóniai száműzetést, az onnan való visszatérést, a második Szentély felépítését, a chasmóneusok felkelését, a rómaiak pusztítását, a Misna bölcseit Izraelben, a Talmud bölcseit Babilóniában, a gáonok korát, a jesivák áttelepülését Németországba és Spanyolországba, majd Európa és Ázsia többi országába. E nemzedékek minden időben a tóratanulás érdemében maradhattak fent. Apák és fiaik, nagyapák és unokáik számára egyértelmű volt, hogy ha biztosítani kívánják népük jövőjét, akkor a fiatal nemzedék zsidó oktatását kell szem előtt tartaniuk. A legfontosabb dolog a Tóra tanulmányozása és parancsolatainak betartása.

Még akkor is, amikor a külvilágban az erőszak tombolt, pogromok, vérvádak vagy keresztes hadjáratok formájában, miközben a hatalmasságok szorongattak bennünket különböző adókkal és váltságdíjakkal, a gyermekek tórára oktatása akkor sem szünetelt, a jesivák falai közt fiatalok tanultak, s felnőttek töltötték meg a tanházakat minden reggel és este a fárasztó napi munka előtt és után. Még ha a választott nép tagjaiként is születtünk, ez az önfeláldozás és odaadás nem magától értetődő: szüleink és véneink érdemében történt mindez.

Újra és újra fel kell tenni magunknak a kérdést: vajon a mi gyermekeink is büszkeséggel tekintenek vallásukra és hitükre? Vajon gyermekeink is átadják majd utódainak az őseiktől örökölt, autentikus zsidó tanokat? Vajon folytatódik majd általuk a zsidóság évezredes láncolata? Ki kell jelentenünk: a magyarországi zsidó fiatalság egyre inkább eltávolodik a zsidóságtól. A zsinagógák nagyrészt üresen állnak országszerte, és közeledik a magyarországi zsidó közösség végórája. Most kell döntést hoznunk a jövővel kapcsolatban, mert később már nem lesz erre lehetőségünk.

A remény azért nem veszett el, még rendelkezésünkre állnak azok az eszközök és lehetőségek, mellyel fordíthatunk a jelenlegi helyzeten. Azonban világossá kell tenni, hogy ha most nem cselekszünk szilárd elhatározással és önfeláldozással, akkor később már nem lesz mit tenni. Mindenki kérdezze meg önmagától: vajon én leszek az, aki atyái örökségét sutba dobja, megszakítja kapcsolatát népével és hátat fordít ősei hagyományának?

Sok szenvedésen mentünk keresztül az elmúlt hetven évben, a holokauszt borzalmait a kommunizmus évtizedei követték. Ma azonban semmi sem akadályozza, hogy Tóránkra és hitünkre büszke zsidóként éljünk és átadjuk a jövő nemzedékének őseink örökségét. Szülőként azt kell követelnünk az iskolák vezetőségétől, hogy több órát és erőforrást különítsenek el a zsidóság oktatására. Nekünk, szülőknek is el kell kezdenünk Tórát tanulni, komolyan és elszántan.

Reményeink szerint a közelgő peszách ünnepe mindannyiunk számára egy új kiindulási pont lesz az autentikus zsidó oktatás megerősítésére Magyarországon!