Az ezekben a hetekben olvasott tórai szakaszokban kapja meg Mózes a sivatagi Szentély berendezéseinek – a frigyláda, a két oltár, a menóra, az asztal és a többi tárgy – elkészítésére vonatkozó parancsolatokat. Mózes a legtöbb tárgyat könnyűszerrel elkészítette, de a menórával meggyűlt a baja. Az Örökkévaló háromszor mutatta meg neki az elkészítés módját, de még ezek után sem értette meg. Ekkor az Örökkévaló megparancsolta neki, hogy dobja az aranyat a tűzbe. A tűzből pedig a kész menóra vált ki. Vajon mi volt az oka annak, hogy éppen a menóra okozott nehézséget Mózesnek?

Minden tórakommentátor megegyezik abban, hogy a Szentély berendezési tárgyai mind szimbolikus jelentést hordoznak és minden fizikai és szellemi létforma bennük gyökeredzik. A frigyláda az égi bölcsességet jelképezi, amely a felfedett és a rejtett Tórában nyilvánul meg, s mely minden bölcsesség forrása. A színkenyerek asztala a fizikai világ forrását képezi, az oltár pedig az Örökkévaló és a létező világ közötti kapcsolatot szimbolizálja, és a bűnösök számára hoz engesztelést. A menóra különbözik a fentiektől, mert az aktív, működő világot jelképezi. Hét ága a hét tulajdonságnak életet adó forrás, melyek: kegyesség, szigorúság, szépség, örökkévalóság, ragyogás, megalapozottság, és uralkodás, melyek a világot fenntartó égi energiák csatornái. Bár a szellemi és fizikai áldás segítségével marad fenn a világ, azonban az élet maga még hiányzik. Egy példával szemléltetve: egy gyönyörűen berendezett palota mit sem ér, ha nem lakik falai között senki.

A világ teremtményeinek juttatott energia és életerő nagy részben az emberek cselekedeteitől függ. A jócselekedetek az égi áldás sokasodását és a világ jobb működését okozzák. Ezzel ellentétesen, a gonosz tettek az égi áldás csökkenését vonják maguk után. Ha megszaporodnak a rossz cselekedetek, a világ veszít életerejéből, és olyanná válik, mint egy beteg ember, akinek szervei egymás után mondják fel a szolgálatot, s szinte már nem is él.

Mik azok a tettek, amelyek jobbá és erősebbé teszik az egészségi vagy gazdasági helyzetet? Nekünk, zsidóknak ez a Tóra 613 parancsolatának betartását jelenti, a világ többi lakójának pedig az általános jó erkölcs szabályai szerint kell élniük. A jócselekedetek szellemi energiát termelnek, amely a létező világot élteti. Minden ember, bár önmagát kevésnek láthatja, mégis képes arra, hogy feladatát ellátva elősegítse a világ jobbá tételét, ahogyan azt bölcseink is mondták a Talmudban (Kidusin 40.): „Aki megtesz egy micvét, jót tesz önmagával és jót tesz a világgal, aki elkövet egy bűnt, bajba sodorja önmagát és bajba sodorja a világot, ahogy írva van: Egyetlen bűnös sok jó dolgot veszejt el; egyetlen bűn miatt, amit elkövetett, önmagából és a világból is sok jó veszett el.”

Egy személy néha összehasonlíthatatlanul nagyobb feladatot végez el, mint amit feltételeznénk róla, mert az ember jócselekedeteit nem az alapján ítélik meg, hogy valójában mennyit is tett, hanem, hogy mennyi érzelmi energiát fektetett a dologba, és mennyi lelkierőt áldozott érte. Ebből egyértelműen következik, hogy az egyik ember nem mérheti fel a másik ember jócselekedeteinek számát, mert csak a világ Teremtője az, aki olvas az emberi gondolatokban, és csak Ő tudja, hogy a micvék teljesítése közben mennyi áldozatot hozott valaki, és mennyire volt képes ellenállni a kísértéseknek. Ezért csak az Örökkévaló látja, hogy melyikünk mennyivel tette jobbá a világot.

A menóra elkészítése, mely a működő világot szimbolizálja, éppen ezért lehetetlen feladat egy halandó ember számára, még akkor is, ha olyan erővel rendelkezik, mint Mózes. Kizárólag az Örökkévaló képes pontosan felmérni a jócselekedetekhez felhasznált lelkierőt.

„Jobbá tenni a világot hogy eljöjjön Isten királysága – és minden élőlény a Nevedet szólítsa.”