Jorcájt: nyolc éve hunyt el mindenki Jiduja, Deutsch Róbert főrabbi
Minden kornak és minden területnek megvannak az integratív, különböző irányzatokat összefésülni tudó, mindenki által elfogadott személyiségei. A közelmúlt Kelet-Európájából ilyen tekintély volt a német egyesítést levezénylő Helmut Kohl kancellár vagy az irodalomból a nagypolitikába érkező, befolyásos európai gondolkodó, egykori cseh köztársasági elnök Václav Havel.
Nekünk, a vészkorszak utáni magyar zsidó másod-harmadgenerációnak ilyen megkérdőjelezhetetlen integratív személy volt Jidu.
Deutsch Róbert, Jidu édesapja a debreceni orthodoxiát szolgálta, mint sachter, kiemelkedő tudása okán a rabbi funkciót is ellátta. Ebbe a tőről metszett vallásos közegbe született Jidu. Ebből a közösségből hozta azt a szilárd, megkérdőjelezhetetlen alapokon álló, vallási elvekből nem engedő „jiddiskeit”-jét, mely predesztinálta őt arra a híd-szerepre, melyet be tudott tölteni az orthodoxia és a neológia között. A neológ Rabbiszeminárium elvégzését követően a Dohány utcai zsinagóga, a Csáky, majd Dózsa György úti zsinagóga voltak a szolgálati helyek állomásai, majd 1988-től tragikusan fiatalon bekövetkezett haláláig a fővárosi Bethlen téri zsinagógában szolgált, itt olyan erős közösséget hozott létre, hogy a kile fogalommá vált, rangot jelentett „Bethlenesnek” lenni.
Hosszú időn keresztül, haláláig vezette a Mazsihisz Rabbitestületét és a Budapesti Zsidó Hitközség Rabbiságát, betöltötte az Av Bész Din funkciót. Tudását valamennyi zsidó felekezeti irányzat elismerte és támaszkodott rá, így lehetett az alapvetően szerény, halkszavú Jidu befolyásos személyiség a zsidó felekezeti térben.
Halálával pótolhatatlan űr keletkezett: hiányzik az orthodox hagyományok elvszerűségét is ismerő, de a neológia világi folyamatokra nyitottabb gondolkodásmódot is megértő bölcs rabbi személye, aki nem a konfrontációban, a veszekedésben, hanem a közös gyökerekben és az abból fakadó együttműködésben látja a (zsidó) élet értelmét.
Integratív személyiségét számtalan egyéb mellett az is igazolja, hogy, néhányan akik a Jidu „keltetőjéből” indultak, ma már a magyar orthodoxiát szolgálják.
Zécher Cádik Livráchá
Emlékéből fakadjon áldás!